2008.04.01. 21:04
„Mi ez?” – Na, mi lenne? Téli szünet!
- „Kevésbé vékony jégréteg, légbuborékokkal.”
- „A helyes megfejtés talán befagyott pocsolya! Jég!!”
A kép Szlovákfaluban, a befagyott horgásztó kb. 30 cm vastag jegén készült. A tó fenekén lévő szerves hulladék (nád, haltetem) folyamatos bomlásban van, ami gázfejlődéssel jár. Amikor a jég már összefüggő, a gáz nem tud kijutni a szabadba és megreked a jég alatt. Ettől keletkeznek a képen látható cseppkő-szerű oszlopok. (A jégen látható görbe vonalak megtévesztőek: egy korcsolya nyomai.)
Ezek alapján:
Az első díjat, egy baráti vállonveregetést egy később egyeztetett időpontban Kisfaluban, libafosztással egybekötve, era65 nyerte.
A második díjat, szintén egy vállonveregetést 2008. augusztus 19-én, Esztergomban, Puccos nyerte.
Az értékelő bizottság úgy döntött, harmadik díjat nem ad ki.
A bizottság ezúton gratulál minden nyertesnek!
A kép egyébként a téli szünet legvégén, január 5-én készült. Még decemberben említette B.Peti, hogy általában befagy a tó annyira, hogy lehet rajta korcsolyázni és akkor nagy hokipartikat szoktak ott rendezni. És decemberben már úgy nézett ki, hogy egész vastag a jég, de a rádió szüntelen azt harsogta, hogy még nem biztonságos a tavak jege, ne menjen rá senki. Aztán bekövetkezett a várva várt téli szünet és mi négy pár korcsolyával és 5 hokibottal felszerelkezve érkeztünk Kisfaluba, de odafele megnéztük a tavat, hogy milyen. Akkor láttuk, hogy egy autó pörög-forog a jégen, így már elég biztonságosnak tűnt a korcsolyázó emberek és a csúszkáló kutyák számára.
Igazából azzal a kívánsággal érkeztünk a szünetre, hogy ismétlődjön meg a két évvel ezelőtti téli szünet időjárása, amikor akkora hó esett, ami elvágott minket a szomszédos falvaktól (ez majd legyen egy másik poszt témája). De azért ez sem volt rossz és elég kivételes, hogy Karácsonyra korcsolyázható jég hízik a tavon.
Már másnap föl is avattuk. Egy picit kellett takarítani, mert egy csöpp hó ráesett. Egyébként nagyon ideális körülmények között fagyott be a tó: csöndes hideg idő volt, csapadék és szél nélkül. Fájentos tükörjég képződött rajta, kemény és hideg. (Ezen Kisvaxék jót mulattak, hogy hát milyen lenne különben a jég? Nem is értem, hiszen régebben ők is jártak korcsolyázni: nem tudják, hogy a jég lehet puha és meleg?) Mars életében először most volt ekkora jégfelületen, esett és kelt is az elején rendesen. Én meg még szívattam is: dobáltam neki fát, arra rástartolt, amikor utolérte, próbált fékezni és 16 kinyújtott körömmel csúszott tovább a jégen. Volt egy társa is, egy igen szertelen, fiatal, Hathor névre hallgató magyar vizsla személyében. Ő csúszkált és esett és kelt csak igazán!
Szóval innentől kezdve minden nap kora délután autóba pattantunk, amiben előtte elhelyeztük a korcsolyázós kellékeket meg némi, valami módon hőszigetelt meleg teát és forralt bort és irány a jég. Ott leparkoltunk egyből a partra, így az autóban ülve tudtuk átvenni a korcsolyát, onnan meg egyből a jégre léptünk. Kis takarítás, csapatválogatás után pedig kezdődött a fiúknak a vérre menő hokimeccs. Eredményekről egyáltalán nem tudok beszámolni, nem volt lényeges (pedig minden egyes gólt hatalmas ováció fogadott). A csapatok összetétele is napról napra változott, csak arra emlékszem, hogy egyik nap a 40 felettiek és a 40 alattiak játszottak egymással, az utóbbiak fényes győzelmével. Mi lányok pedig róttuk a magunk kilométereit, körbe-körbe a part mentén, közben pedig folyt a letyepetye, ahogy ez már csak lenni szokott.
Sötétedésig maradtunk kint, aztán irány a kocsma, egy kis fölmelegedésre. De a hullafáradtság és a hokisok sebeinek (meg izomlázainak) nyalogatása miatt minden nap elég hamar zuhantunk ágyba. Így volt ez Szilveszterkor is: nagyon hívtak minket, hogy menjünk át Szlovákfaluba estére, de nekünk bizony mire visszaértünk Kisfaluba, erre egy csöpp energiánk sem maradt. Engem este 10-kor már úgy kellett fölverni, hogy még ne aludjak. Kb. 11-kor elindultunk Kisfaluban egy jó nagy sétára. Addigra esett egy pár centi hó, épp csak annyi, hogy belepte az autók szélvédőjét. Bele is írtam minden útbaeső autószélvédőn levő hóba, hogy BUÉK. Gondoltam, majd reggel meglepődik a fél falu. Éjfélkor épp csak koccintottunk és már zuhantunk is be az ágyba. Reggel viszont én lepődtem meg: még jó pár centi hó esett, összesen vagy 10 centi. Nem látszott egy szélvédőn sem semmi.
Azért töretlen kedvvel mentünk újra ki a tóra, de vagy az előző esti mulatság, vagy a hó, nem tudni, elvette a többiek kedvét, csak mi voltunk kint. A hó akkora volt, hogy korizni éppen még lehetett, de nagyon óvatosan, mert semmit sem lehetett látni, mi van a hó alatt: esetleg egy befagyott kő vagy fadarab. Viszont a kutya lába már nem csúszott.
Aztán jött egy pár napos enyhülés és újra jó hideg idő. Amíg enyhült, nem voltunk a tavon (vissza is kellett jönni Pestre, mert képesek voltak az íróasztal mögött ülő idióták kitalálni, hogy két napra menjenek a kölykök iskolába), de hétvégén újra ott voltunk. Első nap még ugyanaz a nagy hó fogadott minket, mint előtte, de a második napra föltámadt a szél és elfújta (nagyjából) a havat. Alatta újra fincsi tükörjég volt. És akkor találtam meg ezeket a buborékokat. Olyat is láttam, amikor ezekbe az oszlopokba éppen belebugyborékolt a gáz. Egyébként hatalmas volt a szél, korcsolyázni lényegében nem lehetett, egy darabig (amíg tartott az energiánk) azzal szórakoztunk, hogy a szél ellenében átküzdöttük magunkat a tó egyik felére, ott széttártuk a kabátot, mint egy vitorlát és visszavitettük magunkat a széllel.
A következő héten pedig elkezdődött az enyhülés és hihetetlen, de így van: egy hét múlva már víz tetejét fodrozta a szél. De a lényeg, hogy a téli szünet napjaira finom, kemény és hideg jegünk legyen, megvolt.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Puccos 2008.04.03. 17:31:22
kisvaxx 2008.04.04. 08:32:12