minyike 2008.06.05. 21:49

Gazolva nyaralás

Avagy „Mezőgazdasági rovat, 22. hét (2008)” – ez lenne, ha lett volna ezen a héten Kisfalusi Hírmondó, de nem lett, mert egyéb címeket adtam a beszámolóimnak.
Utolért a minden évben esedékes végzet: reménytelen ellepte veteményemet a gaz. A gazolás egyszerűen reménytelen, ha az ember csak a hétvégéit tölti Kisfaluban. Illetve talán nem lenne reménytelen, ha a hétvégéket teljes egészében munkával töltenénk – de nem vagyunk hajlandóak álmaink házára úgy tekinteni, mint munkatáborra. Az elhatározás mindig megvan, hogy az aktuális hétvégén mi mindent fogunk elvégezni, aztán adódnak ilyenolyan programok (lásd Epres szombat, reggeli előtti 10 perc), ráadásul ragaszkodunk ahhoz, hogy hétvégén alaposan kialudjuk magunkat, így a munkák rendszeresen elúsznak. A kiskert nagyságát ezért évről évre csökkentem, de akármekkorára is csökkentem, nem bírok a gazzal. Ilyenkor mindig fölmerül, hogy lehetne úgy is, hogy nincs veteményes és vesszük a zöldséget, a tennivaló pedig a fűnyíró tologatására minimalizálódik, de olyan jólesik egy-egy tavaszi reggelen frissen fölszedett újhagymát, nyári reggeleken  pedig frissen leszedett paprikát, paradicsomot enni. A friss zöldborsóból készült levesnek pedig párja nincs. És persze az sem utolsó szempont, hogy tudom, mit eszünk meg: nincs műtrágya, vegyszeres permetezés.
De a gaz! Annyira reménytelennek tűnik az egész, amikor már azt sem látom a gaztól, hogy hol is van a növény! Ráadásul ha egy hétvége kimarad, végképp reménytelennek tűnik az egész. És most egy hétvége kimaradt, sőt, az előző hétvége is gyakorlatilag gazolás nélkül telt a búcsú miatt. Ezen a hétvégén pedig az eperlekvár elvitte a szombatot, így maradt a vasárnap. De szokás szerint, mire fölkeltünk, megreggeliztük a vasárnapi tojásrántottánkat, megittuk a kávét, ráadásul most még visszaszolgáltattam mindenkinek a föl nem használt zselésítőket, tartósítókat, már délre harangoztak. Tehát nem volt tanácsos a napon tartózkodni. Ilyenkor lehet az a megoldás, hogy kalapot veszek és bebugyolálom magam ruhákba, de ezt nem szeretem. Így maradt az, hogy előástam a pincéből a viharvert napernyőnket, ledöftem a veteménybe és alákuporodtam a sámlira, de persze így is alaposan bekentem magam naptejjel. (Igaz is, a sámli: sokan kinevettek már, hogy én sámlin ülve gazolok. De nem loptam én a derekam!) Ez a látvány Lajosnak annyira tetszett, hogy lopva lefényképezett.

Állapotjelentés:
  • a borsón már gyenge hüvelyek vannak;
  • a hagyma már hatalmas, szedni is kell buzgón, de így is biztos, hogy marad, ami megnő rendes vöröshagymának, ami persze nem baj;
  • a lilahagyma még hatalmasabb, de ezt nem is szedem újhagymának, itt az a cél, hogy szép nagy fejek nőjenek belőlük;
  • a paradicsomok szépen megfogtak (jó volt az iszapolás!), virágoznak, sőt, már pici zöld paradicsomok is vannak;
  • a paprika nem fejlődik olyan szépen, nyilván sokkal több víz kellene neki, mint amennyit hétvégente kap – sebaj, majd nyáron kapja a vizet minden nap, akkor fejlődhet;
  • a spenót, bab, zeller szépen nő;
  • a répa is már nagy, egyelnem is kellett, ami az amúgy is lassú gazolást még jobban lelassította; viszont a kiegyelt répák némelyike alapos mosás után igen finom egyfalatos csemege lett;
  • a petrezselymet szerencsére nem kell egyelni, mivel metélő, csak gazolni;
  • a borsóban megbújt egyszem krumpli is már hatalmas.
És más is terem bőven, bár azt nem mi gondozzuk: a bodzavirág. Már a második adag szörp készül nálunk, ami a tapasztalatok szerint nem lesz hosszú életű. Tavaly találtam egy új receptet, ami nagyon bevált, így idén is ez alapján készül a szörpi.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása