2008.06.11. 23:17
Ismét palacsinta
Még múlt héten szóltak nekünk Szlovákfaluban, hogy sütnénk-e ezen a héten ismét (bár idén először) palacsintát? Ugyanis szombaton Szlovákvárosi Tűzoltók–Szlovákfalusi Öregfiúk meccs volt, ami után a kocsma udvarán nagy főzőcskézést, bulit terveztek. Szívesen vállaltuk.
A meccs délután 5-kor kezdődött, így úgy terveztük, hogy legkésőbb 6-ra átmegyünk, hogy amíg a népek a meccsen vannak, tehát még nyugalom van, legalább a tésztát be tudjuk keverni, sütni ráérünk majd később is. Csak az időjárás látszott közbeszólni: sok esőt ígértek egész hétvégére és nem volt egyértelmű, hogy beválik-e az előrejelzés. Végül egész délelőtt nem esett, így reménykedtünk, hogy ez így is marad, de ebéd után először azt vettük észre, hogy a Nagy Hegy felől is és Szlovákia felől is hatalmas fekete felhők gyülekeznek, féltünk is, hogy mi lesz itt, ha pont fölöttünk csapnak össze? Végül mindketten elkanyarodtak, de pont indulás környékén rákezdett az eső. Az a fajta eső volt, ami semmire sem jó, mert nagyon kevés, csak arra, hogy tönkretegye az ember programját. Megvártuk, míg eláll és bizakodva útrakeltünk. Szlovákfaluban beköszöntünk a kocsmába és egy pillantást vetettünk a meccsre, ahol megállapítottuk, hogy a szlovákvárosi tűzoltók mind szlovákfalusi fiatalok. A végeredmény, mint később megtudtuk, 9–6 lett, de hogy kinek a javára, az nem derült ki, de nem is lényeges.
3 adag tésztát kevertem be. Nálam egy adag palacsintatészta 5 tojásból, 1 kg lisztből, 1 liter tejből, csipetnyi sóból, kb. 1,5 dl olajból és annyi szódavízből áll, amennyit fölvesz. Semmi cukor! Tehát ennek a háromszorosával birkóztam meg, szerencsére robotgépi segítséggel. Tölteléknek kértünk még hozzá cukrot, kakaót, fahéjt és vittünk egy üveg tavalyi saját készítésű ribizlilekvárt. Mások pedig hoztak egy üveg szintén saját eperlekvárt és két boltit: barackot és áfonyát. Kértünk egy adagot a közben elkészült gulyásból (ezen kívül még pacal készült) és 7 körül kezdtünk el sütni.
A házilekvár-töltelék hamar elfogyott, ekkor kerültek sorra a boltiak. Kibontottam a barackot és megállapítottam, hogy ez amolyan lekvárutánzat csak: tiszta zselatin az egész. Az áfonya viszont finom volt. A közönség elég vegyes volt, sokan jöttek a környező falvakból is. Közülük valaki megkérdezte, hogy hozzon-e még esetleg lekvárt. Azt válaszoltam, hogy ha házit hoz, az jó, mert fogyóban van, de boltink még van. Ő viszont szintén csak boltit tudott volna hozni. A kislánya volt soron, lekvárosat kért, de mondtam neki, hogy a barackot nem ajánlom. Szó szót követett és kiderült, hogy a beszélgetőtársam főzte azt a bizonyos baracklekvárt, de az áfonyát is. Mert ő a szomszédfalusi gyümölcsfeldolgozó üzem lekvárfőzője. Juj. Elnézést kértem, hogy lealáztam a lekvárát, de ő azt mondta, hogy tökéletesen igazam volt: az a lekvár tiszta pektin, barack csak mutatóban van benne.
Éjfél körül készült el az utolsó palacsinta. Fölmerült a gondolat, hogy keverjek-e még egy adagot, de végül az utolsó 10 palacsintának nem volt sorakozó gazdája, így azokat betöltöttük a maradék bolti lekvárral és bevittük a kocsmapultra, ahol azért hamar szétkapkodták.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Beszólások