Egy gazos kertben a nedvesség sokkal tovább marad a talajban, mert a talaj felszíne nem látszik ki. Ez akár jó is lehet, de ha sok eső esik, akkor a haszonnövények megrothadnak, mint ahogy történt ez pár évvel ezelőtt a borsóval, amikor a nagy területen elvetett borsóból végül talán még annyit sem sikerült leszüretelnem, amennyit belevetettem a földbe. Sajnos, a borsó idén sem nagyon látszott ki a gazból, az egy szem krumplit pedig már meg sem tudtam találni, így ezt tekintettem a hétvége egyik legfontosabb feladatának. A másik az ugyanilyen gondokkal küzdő paprika megmentése volt.
Szombaton volt soron a felső kert. A paprikát sikerült kiszabadítanom a gazból, így most már látni, hogy hol van. Ezzel együtt a mellette levő babot is kigazoltam. Ezután pedig a dzsungellé bokrosodott paradicsomnak estem neki: kigazoltam, levágtam a hónaljhajtásait és a már nagyobbacskákra nőtt növényeket felkötöztem. Hónaljhajtásnak azt a hajtást nevezzük, amelyik a levél „hónaljában” nő. Ez nagyon sok energiát szív el a növénytől, ami így kevesebb termést hoz, ezért kell ezeket levágni. Méghozzá könyörtelenül, még akkor is, ha már esetleg virág is van ezen a hajtáson. Így, hogy az összes ilyen fölösleges hajtást levágtam, megszűnt a paradicsom dszungel lenni és látszott, hogy rengeteg virág és zöld paradicsom van rajtuk.
Vasárnapra maradt a borsó. Végül is sikerült kb. a gazosabbik felét kigazolni, a krumpli is előkerült. Nem tudtam eldönteni, a kisfalusi őshonos flóra és fauna melyik tagja a legborzasztóbb:
  1. az a zümmögő akármicsoda, aki valamilyen rejtélyes okból nagyon szeret a fejem körül eszetlenül zümmögve körbe-körbe repülni és ezzel piszkosul idegesít;
  2. az a valamiféle acat, ami olyan iszonyatosan szúr, hogy meg sem lehet fogni azért, hogy kihúzzam – marad a kapa;
  3. a csalán, ami itt Kisfaluban olyan agresszív fajta, hogy nem viszketést, hanem fájdalmat okoz a csípése és a kéz zsibbadása, sajgása még napokig eltart (viszont állítólag majd nem lesz reumás emiatt a kezem);
  4. az általam folyondárnak nevezett növény, ami a keresztségben az apró szulák nevet kapta, de nem tudom, hogy lehet ilyen kedves nevet adni egy ilyen szemét módon viselkedő gaznak: bambuszt lepipáló gyorsasággal nő és körbefon mindent, a haszonnövényt a gazzal, ezért amikor kitépném, a fonódó szára tépi ki a haszonnövényemet is.
Idén végre megtaláltam a megoldást arra, hogy mit kezdjek a folyton eldőlő és emiatt könnyen berothadó és könnyen gazosodó borsóval. Egy szlovákfalusi kedves ismerősünk kertjében láttam, hogy kb. 50 cm magas műanyag hálót húz ki a borsó köré, így az függőlegesen nő és sokkal egyszerűbb a gazmentesítése és kapálása is. Én már kb. 18 éve ültetek évről évre borsót és ezt eddig nem tudtam. Az idei problémát már nem oldja meg, de jövőre már így fogok eljárni.
A múlt heti zsenge hüvelyek közül már igen sokan beértek, így Ákos, ahogy odaértünk, beguggolt a borsó közepébe és jóízűen ette az édes, friss, zsenge borsószemeket. Később én is csatlakoztam hozzá: a nyers borsó szeretetét a gyermekeim tőlem örökölték.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.