Nem is tudom, mit írjak erről a hétvégéről, hiszen alig történt velünk valami. Nem volt benne más, csak…
    Egy péntek esti vidám hangulatú gitározós énekelés, amikor én csodálkoztam el magamon a legjobban: én énekelek gitárkíséret mellett?? De a Mintamókus magával ragadott. Ezen az estén még elhangzott (és ebben a népes társaságból mindenki egyetértett), hogy érdekes módon Kisfalu környékén csak olyan mezei nyulak és fácánok élnek, akik megállnak az autó előtt az úton és úgy kell kivárni, hogy odébbfáradjanak. Lajos csak a fejét fogta.
  • Szombaton is csak mérsékelten történtek a dolgok, de ezt nem tudhattam előre, ezért fokozott óvatossággal fölkelés után egyből megreggeliztem. Ebédelni is igen korán, este 7-kor sikerült. Ez is azt jelzi, hogy alig történt valami reggeli és ebéd között. Csak egy kevés császkálás a faluban itt-ott; Rozikutyára rácsodálkozás Esztinéninél (Esztinéni: „Ildi! Rozi ugye gyanús?” Én: „Igen, Rozi elég gyanús. Jó nagy a pocakja. Nem látta pározni?” Esztinéni: „De igen, párzott az egyik kocsmakutyával.” Én: „Akkor most már értem, Rozi miért gyanús. Rozi moziban volt.”); idei első fürdés a folyóban kutyástul (mert teljes erőből kitört a nyár); az eperföldön a fölajánlott eper leszedése; este a szlovákfalusi kocsmában egy jó, vasárnapba átnyúló beszélgetés rengeteg nevetéssel.
  • Vasárnap pedig már aztán tényleg szinte semmi sem történt. Éppen csak befőztünk újabb 7 üveg eperlekvárt; Magdinénihez fölszaladtam egy röpke egy-másfél órás beszélgetésre; Mariskanénitől kaptunk egy láda málnát (emiatt a Pestre vezető utat módosítani kellett, beszaladtunk anyukámhoz, hogy elláthassa nagymamai teendőit, azaz készítsen némi málnaszörpöt), közben meghallgattuk, hogy Mariskanéni hogy tartja karban a kutyák és tyúkok közötti veszekedést; egy keveset csevegtünk Kisvaxéknál (nem tudom, ez mennyi ideig tartott, de ha jól emlékszem, közben kiürült egy borosüveg, de jól tette!). Említésre sem méltó dolgok, vánszorgott az idő, éppen ezért csak este 9-kor sikerült elindulnunk Pestre.
Szóval igazán unalmas, eseménytelen napok voltak ezek. Csak úgy kisfalusi módra. Mert velünk mindig történik valami.
Egyébként nagyon nem szeretem már ezt az időszakot. Itt van már bőven az ideje, hogy ne kelljen vasárnap esténként visszajönnünk Pestre, hanem maradjunk ott, egész augusztus végéig. De ez még egy picit várat magára. Itt Pesten pedig kukulunk meg a melegtől, míg Kisfaluban ahogy elbújik a Nap, letusolunk a finom napmelegítette vízben a kerti hordó alatt és az este beköszöntével legalább egy zoknit húzunk a lábunkra, de inkább még egy felsőt is fölveszünk, annyira kellemesen lehűl a levegő. Éjszaka nyitott ablaknál nagyon jókat alszunk és ha netalán fölébredek 3-4 óra körül, hallgathatom a madárkórus harsogó koncertjét, amire amúgy egész nap gyakorolnak.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása