minyike 2008.08.24. 19:27

Szilvanapi beszámoló

Pénteken pár perc késéssel érkeztem a megbeszélt találkozóra, hogy elkezdjük szedni a szilvát. Nem maradtam le semmiről: még csak hárman voltak ott. Vártunk még egy darabig, de megérte: szép lassan elkezdtünk gyülekezni és ezután elindultunk szilvát szedni. Aki még később jött, annak sem volt nagyon nehéz dolga: a falu közepén szedtük a szilvát, bárki könnyen megtalált minket. Ponyvát terítettünk egy-egy fa alá, azután egy vállalkozó szellemű egyén fölmászott a fára, jól lerázta a szilvát, mi meg, babám, szedtük a rózsás vödröcskénkbe.

Egy idő után már olyan sok szilva összegyűlt, hogy kettévált a társaság: a fele ment tovább szilvát szedni, a másik fele pedig a közben összegyűlt falubeli nénikkel megerősödve elkezdte a magozást (kisfalusiasan: kifejtést). Jó sok szorgos kéz volt, így kora estére már mindkét, erre a célra kölcsönkért üst tele lett kimagozott szilvával. A nénik magozás közben anekdotáztak, élmény volt őket hallgatni.


Szombaton 9-kor kezdődött a lekvárfőzés és a gombócgyártás, de engem még magával ragadott a kézis lányok olimpiai (bírók által tőlünk elcsalt) bronzmeccse, így csak 10-re értem oda a Faluházhoz, egy tál héjában főtt, meghámozott és összetört krumplival. Az otthonról hozott krumplik kevésnek bizonyultak, így még egy üstben is főtt krumpli. Azután beindult a gombócgyár: az asztal elején valaki  (mikor ki) törte a krumplit, majd egy néni (mikor ki) összegyúrta a tésztát, majd többen gömbölygettük a már kimagozott, darabokra vágott és fahéjas cukorba forgatott szilvát a gombóctésztába.


Árgus szemek lesték, hogy megtelt-e egy-egy tálca, azon nyomban el is kapták és vitték kifőzni a rajta levő gombócokat. Majd a kifőtt példányok pirított morzsa-, vagy cukros mákos bundát kaptak.


A gombóccal párhuzamosan főtt a lekvár a két nagy üstben. Hosszas eszmecsere előzte meg a főzést: le kell-e darálni a szilvát vagy sem, illetve kell-e a lekvárba cukor, vagy sem. Végül megszületett a megállapodás: az egyik üstben levő szilvát ledarálták és abba került cukor, a másik üstben levő maradt darálatlan és cukormentes.

Váltott emberek folyamatosan keverték a megfelelő (jó néhány évtizedes) célszerszámmal a lekvárt és végül öt és fél óra főzés után mindkét fajtáról egyszerre született meg a nénik által hozott ítélet: kész. A folyamatos keverésnek megvolt az eredménye: egyik lekvár sem kapott le, egy picit sem. Ezután következett a lekvárok üvegbe állítása és felcímkézése. Az üvegeket a mostanában elterjedt módszer szerint fejreállítottuk, így készült a fénykép:


Az ebédre felszolgált betyárpörkölt (sertés lapockából és csülökből) még korán reggel elkészült, így ebédidőben csak melegíteni kellett. Friss fehér kenyér és házi savanyúság járt hozzá.

5 óra körül járt már az idő, mire minden el lett mosogatva és kiderült a pontos végeredmény: 621 gombóc és 50 üveg lekvár készült. Jutott mindkettőből (és a pörköltből is) bőven mindenkinek. A pakolás után megegyeztünk, hogy mindenki hazamegy egy órát pihenni, majd újra összegyűlünk, ezúttal már palacsintasütésre – mi másra. Lett egy tányérnyi lekvár az üstök aljáról összekaparva, ez is elfogyott, mint palacsintatöltelék.

Egész nap nem volt panaszunk az időjárásra: ugyan borongós volt az ég, de nem volt nagyon meleg és a szél sem fújt – pont megfelelő volt. A palacsintasütésre viszont eleredt az eső, de azt már meg lehetett oldani nagyjából az eresz alá húzódva, így azt már nem tudta elrontani.

Pazar egy nap volt, mindenki tudta, hogy hol van szükség épp egy segítő kézre és tette a dolgát. És a végeredmény (a lekvár is, a gombóc is, a jókedv is) is pazar lett.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lily · http://ficsergo.blogspot.com 2008.08.24. 20:24:02

Örülök! Jó hogy van ilyen, jó hogy elmesélted, jó hogy általam szeretett emberek is részt vettek benne. Még nem olyan rossz ez a világ, mint azt sokan hiszik. Hmm, én még nem is ettem mákos cukorba forgatott szilvás gombócot...

minyike · http://enkisfalum.blog.hu/ 2008.08.25. 18:09:43

Nem, valóban nem olyan rossz ez a világ, ezt már többször megtapasztaltam, amióta egy faluban "élek", és nem a városban. Azt a mákos gombócot pedig próbáld ki, érdemes!

Lily · http://www.sufonesza.hu 2008.08.26. 10:49:45

Kipróbálom majd. :) A cukros mák egészen pontosan micsidi? darált mák és porcukor? esetleg más is van benne? esetleg kristálycukor? Köfi.

minyike · http://enkisfalum.blog.hu/ 2008.08.27. 13:56:36

Igen, Lily, a cukros mák az darált mák és porcukor. A legegyszerűbb együtt darálni, én úgy szoktam, egyszerre 2 kanál cukrot és 4 kanál mákot, még egy régi, kivehető ajtós NDK kávédarálóval. (Kávét manapság már úgysem darál az ember.)