minyike 2008.10.02. 23:04

Mami-tábla

Még valamikor tavasszal egyik hétvégén valamiért nem egyszerre mentünk Kisfaluba, Lajos előbb ment kerékpárral, én később autóval. Amikor odaértem, már sötét volt, és nem találtam sehol senkit. Aztán megjelent Lajos lihegve, bringával és a kezében egy hosszú bot, a végére döfve egy kartonlap, ráírva nagy piros betűkkel, hogy MAMI. Kiderült, hogy meg akart lepni, a sötétben kiült a Kisfaluba vezető út szélére és úgy gondolta, meg fogja ő ismerni az autója jellegzetes hangját és ha hallja, hogy jövök, kidugja a Mami-táblát a sötétben az orrom elé. De nem ismerte meg a hangot! Azt hitte, hogy ilyen csendes autója neki nem lehet. Utána meg nekem fütyülhetett, kiabálhatott, én mentem, mint a vakegér. Jót nevettünk, a Mami-táblát pedig beállítottuk a sarokba.

Nyáron pedig, amikor a gyerek siserehad járt nálunk, egy este vártuk Lajost.  Akkor eszembe jutott a tábla és mondtam a kislányoknak, hogy menjünk elé. Jöttek is, de csak a falu határáig, mert egyikük már így is nagyon félt és vissza akart fordulni, nem hogy még kijött volna velem a sötét útra. Egy gyors telefonos ellenőrzéssel kiderült, hogy Lajos már közel van, a kislányokat leültettem a keresztnél, én pedig egy pár lépéssel odébbmentem, a bokor takarásába. Én bezzeg egyből megismertem a hangot, már messziről! És amikor megjelentek a fények is, kitartottam a táblát, a szélvédő magasságába. Végre haszna lett a Mami-táblának.

Aztán még mindig nyáron, amikor kipakoltunk a burkolás előtt, a táblát Lajos kidobta – volt szíve hozzá. Nekem pedig egy alkalommal Pestre kellett mennem és újfent sötétben mentem már vissza Kisfaluba. Kaptam is egyszer egy telefont, hogy hol járok, de nem gyanakodtam, mert amikor megmondtam, hogy hol, a válasz ez volt: „Akkor vegyél kenyeret!” Kenyeret megvettem és már majdnem Kisfalu határában voltam, amikor egyszer csak valami kiröpült az úttest közepére. Azt hittem, egy állat ugrott ki, de kiderült, hogy egy kukoricacső volt és a bokorban valami kéket láttam: Ákos pulóverét. Aztán előbukkant a bokorból Lajos is – és Miki is, egy újabb Mami-táblával. Mert készítettek egy újat és ez végre betöltötte a funkcióját. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lily · http://ficsergo.blogspot.com 2008.10.05. 21:48:28

Kedves történet, szívet melengető emlék. :) Jó volt olvasni is.
süti beállítások módosítása