Szombaton beugrottunk Szlovákfaluban kecskéinkhez, hogy újdonsült gazdájukkal megbeszéljük a kecskebót végső végrehajtását. Az első meglepetés akkor ért minket, amikor kölcsönösen nem ismertük meg egymást Mekivel és Mukival. Ez részükről érthető, hiszen ezen az új helyen már hosszabb időt eltöltöttek, mint nálunk. Mi pedig azért csodálkoztunk rájuk, mert hatalmas bundát növesztettek a nyár vége óta. Nagyon úgy tűnik, hogy jó helyen vannak: egy elég tágas udvarban egész nap szabadon. Éjszaka pedig ugyancsak kint, de egy kisebb, bekerített, fedett részen.

Meki

Muki

Kecskebótos üzletfelünkkel beszélgetve elég hamar rájöttünk, hogy ő biza inkább nem vágná le azt a két csere bakkecskét, jobban szeretné, ha ugyancsak lábon visszaterelgetnénk őket, ahogy annak idején oda tereltük Mekimukit és levágnánk őket mi magunk. Természetesen szakértelem híján mi ebbe nem mentünk bele. Így végül meggyőztük, hogy maradunk az eredeti megállapodásnál: vasárnap délelőtt 9-kor ott leszünk. A gazda attól volt kétségbeesve, hogy ő nem is nagyon ért ehhez a kecskevágáshoz, de főleg ahhoz nem, hogy hogy kell földarabolni. Mondtuk neki, hogy sebaj, amilyen lesz, olyan lesz. Este azért, amíg vártuk, hogy eljöjjön a hatalmas hóesés, Lajos megbeszélte két szlovákfalusi baráttal is, hogy eljönnek ők is szakérteni. De nem csak ezt beszélte meg, hanem a részletes programot is: átmegyünk Szlovákfaluba, kezdünk az egyik helyen, folytatjuk a kocsmában, ahol átvesszük a szokásos tojásmennyiséget, majd betérünk még állatorvos barátunkhoz, mert ő is csatlakozik a menethez. Majd a kecsketor végeztével a fiúk, és csak a fiúk elmennek gombászni. Ez kezdettől fogva gyanús volt, mert egyrészt hó volt, másrészt nagyon erőltették, hogy oda csak ők, férfiak mehetnek. Lehet, hogy inkább gomb@szni akartak menni?

Vasárnap reggel természetesen nem sikerült időben elindulni, így a kecskékhez egy órás késéssel érkeztünk és nem is akkora létszámban, mint terveztük. A késés nekünk nagy bajt nem okozott, mert egy kecske addigra már majdnem meg volt nyúzva. És mivel érkeztek még segítő kezek, a befejezés, sőt, a második kecske teljes feldolgozása is már gyorsan ment. Azt hiszem, nem okozok senkinek sem nagy bánatot azzal, ha nem teszek be ide ekkor készült képet.

Végül a gombászás(?) elmaradt, a hóhelyzetre hivatkozva. A fene se érti ezt. De nem is baj, mert hazavittük a nagy láda kecskehúst és elkezdtük lehártyázni, lefaggyúzni és bezacskózni a mélyhűtéshez. Egy adag friss husit kihagytunk, ebből már hétfőn sütöttem finom fokhagymás pecsenyét. A tüdőt, szívet, vesét, lépet pedig egy külön zacskóba tettük, ezekből valamikor szalontüdő lesz – erről majd beszámolok.  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.