Még a blogírás elején írtam arról, hogy Mars mennyire szeret Kisfaluba menni – nem csak hogy szeret, el sem bírja viselni, ha Pesten hagyjuk. Azt nem tudom, hogy az okok között szerepel-e az útközben érzett illatözön, de ezt is minden alkalommal az utolsó illatcseppig kiélvezi.

Azt, hogy már közelítünk Kisfalu felé, a Mars felől jövő hangokon is lehet érzékelni. Mars, aki addig alszik, mint a bunda, ilyenkor mindig talál vagy egy szellőzőt, vagy egy letekert ablaksarkot, vagy egy bármilyen rést, ahol bejön kintről a levegő és csak ennyit lehet hallani: szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-FU! A rengeteg szip a kintről jövő fenséges illatok beszippantása, egészen addig, amíg tüdeje el nem éri a végső kapacitását, akkor pedig igyekszik a lehető legrövidebb idő alatt, szinte robbanásszerűen kifújni (FU!), hogy minél hamarabb újra tudja kezdeni a szippantást. Ugyanis ilyenkor már beérünk az erdők közé és Mars valószínűleg érzi a vadállatok illatát, legalábbis mi úgy gondoljuk, hogy ez hozza őt ekkora izgalomba. És ilyenkor az a legnagyobb baja, hogy időnként azt a levegőt ki is kell fújni, nem lehet folyamatosan befele szívni.
 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.