Most volt az első olyan hétvége, amikor Jocót is vittük magunkkal Kisfaluba. Maga az utazás nem nagyon tetszett neki, egy jó darabig nyávogott a dobozában, de végül elcsendesedett. A hétvége alatt többször is volt bezárva a dobozva, azt mindig nagyon nehezen tűrte.

Jocónak nagyon vegyesen sikerült ez a hétvége. A nagy része vidáman: nagyon élvezte a hatalmas teret a házban, ahol rengeteget lehet szaladgálni, bútorokra fölugrálni. És mivel még mindig folyik a fürdőszoba és a fűtés összeszerelése, ezért hevernek szerszámok is szerteszana, azokat is mind-mind meg lehetett támadni. Egy dologra nagyon kellett figyelni: mivel a konyharészből nem tudtuk kizárni, étkezéseken kívül a székeket messze kellett tenni az asztaltól. Szerencsére még elég kicsi ahhoz, hogy fölugorjon az asztalra a földről.

De volt neki feketeleves is: ha már ott járt, szombaton elvittük állatorvos barátunkhoz, hogy vessen már rá egy pillantást és végezzük el a nagyon szükséges féregtelenítést és a bolhák távoltartását. Na az az egy pillantás nem eshetett jól Jocónak: egyből megállapítást nyert, hogy ugyan nincs jele sem bélféregnek, sem bolhának, viszont van jele tetűnek és a fülében rühatkának. Nem csak jele volt, a mikroszkóp alatt mi magunk is megnézhettük a szemtelen élősködőket. De az a hír megnyugtató volt, hogy ezek egyike sem veszélyes ránk. Viszont ettől függetlenül Jocó közeléből távozniuk kell. Szerencsére létezik egy olyan csepp, ami kiirtja az összes külső és belső parazitát: bolhát, kullancsot, bélférget, tetűt, rühatkát. Kaptunk is belőle egyet.

De ezzel még nem ért véget a mutatvány: a füle olyannyira tele volt a rühatkák áldásos tevékenységének mindenféle termékével, hogy ki kellett mosni. Ez valószínűleg egyáltalán nem járt fájdalommal, hiszen csak egy-egy csepp mindkét fülbe valami mosófolyadékból, aztán csucsogtatás, végül a fül alapos kitörlése, de magyarázza ezt meg valaki egy 2-3 hónapos kiscicának. Eleinte csak én fogtam le egyedül, de amikor a kezem már kellően tele volt karmolással, Lajos besegített: ő fogta a hátsó lábait, én az elsőket. Így karmolások már nem voltak, de valami elképesztő frekvenciájú hang tört föl abból a cicatorokból.

Ezt az egy csepp parazitairtót a lapockája közé kellett csöppenteni, de már otthon. Azért a lapockája közé, mert onnan nem tudja lenyalni és el tud oszolni az egész bőrfelületén, bele tud szívódni a vérébe. Viszont egy ilyen csöppentés után 24 óráig nem lehet simogatni az állatot – ez volt a legnehezebb az egészben. De túl vagyunk rajta, Jocó ismét napok óta az ölemben fekve nagyon hagy dolgozni.

Ide kapcsolódik még az a hír is, hogy Ákosom blogot nyitott Jocóról, amit elég szűkszavúan, de fényképekben gazdagon vezet tegnap óta.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.