minyike 2008.03.27. 21:05

Az első benyomások

A fogas történetet ott hagytam abba, hogy megvettük a házat. Azt nem említettem, hogy  úgy vettük meg, úgy szerettünk bele, hogy bent a házban nem is voltunk, mert nem tudtuk, hogy hol van a kulcs (illetve azt sem tudtuk, hogy egyáltalán valakinél van kulcs).
Így amikor az első hétvégén ismét beverekedtük magunkat a csalán- és akácerdőn keresztül a bejárati ajtóig, akkor szembesültünk a tényekkel.
Az ajtón belépve a konyhába értünk, amiből jobbra-balra nyílt egy-egy szoba. A konyha le volt kövezve, no beton nem volt alatta, csak úgy a döngölt padlóra raktak le amolyan cementből készült, itt-ott színezett hatszögletű köveket, amik ott állnak stabilan, sérülés és repedés nélkül, amíg világ a világ. A szobák döngölt padlósak voltak, de a földpadlóra linóleumot tettek le, ami alatt a föld annak rendje és módja szerint bepenészedett, bedohosodott. Ezeket hamarosan fölszedtük, de még a felújítás (azaz a padló lebetonozása) előtt nem használtuk őket úgy, ahogy rendeltetésszerűen használni kellett volna: vagyis nem kezeltük se ló-, se tehéntrágyával, sőt, vízzel is csak ritkán locsolgattuk. Ettől aztán porzott is rendesen. Az egyik kisfalusi barátunk fia, aki addig sose látott döngölt padlót, elcsodálkozott: nálunk gereblyézni lehet a szobában. Azóta is többször adott hangot csalódásának, hogy most már nálunk egyetlen helyiségben sem lehet gereblyézni. Igaz, egy helyen mégiscsak maradt a földpadló: a régi nyárikonyha alatti boltíves borospincében, amit megmentettünk az utókornak.
A ház födéme klasszikus gerendás mennyezet volt, amiket az akkori kisfalusi divat szerint elrejtettek a szemek elől lécekkel fölerősített, lefestett farostlemez elemekkel. Sajnos, miután ezeket lerángattuk a gerendákról, derült ki, hogy nem tettek jót nekik: fölöttük a gerendák igencsak elkorhadtak, ki kellett őket (is) cserélni.
A festés igen érdekes volt: minden festeni való fát (nyílászárók, nyers fából készült bútorok) egyfajta munkásőrszürke festékkel festettek le, valószínűleg ehhez jutottak egyszer nay mennyiségben. A falak újrafestésével nem lacafacáztak: se a bútorokat nem tolták odébb, se a képeket nem vették le a falról, egyszerűen mindent körbefestettek. A konyhában viszont hengerelt minta volt a falon. Nekem ezek az autentikus falusi falminták sosem tetszettek, de ez nagyon bájos volt, le is fényképeztem, hogy maradjon róla emlék, hiszen sem addig, sem azóta nem láttam ilyen kancsós-csészés mintát:

A konyhában volt egy kemence is, beomlott kéménnyel, használhatatlanul, viszont nagyon sok helyet foglalt, így az átépítés során azt is lebontottuk.
A ház 15 évig volt lakatlan, ez alatt igencsak eluralkodott rajta az enyészet és néhány kíváncsi látogató: szinte az összes ablak be volt törve. Víz nem volt bent, sőt, még villany sem, mert egy késedelmes csekkbefizetetést az ELMÜ a vezeték levágásával torolt meg. Elég sokáig tartott, míg lett újra villanyunk, mert a levágás miatt az ELMÜ új bekötésként kezelt minket, az pedig hosszadalmas és drága folyamat. A kitört ablakok miatt az első időkben csak a konyhát tudtuk birtokba venni: a kőre leterített matracokon aludtunk, esténként a házzal örökölt sparhelt tüzénél melegedtünk, miközben sült rajta a gesztenye, petróleumlámpa fényénél és az elemes rádión hallgattuk a Kossuthot, mivel ott más magyar nyelvű adót nem lehet fogni. Nagyon romantikus volt, többször emlegetjük azóta is azokat az időket.
Már az első hétvégén jöttek a falubeliek is érdeklődni: jellemzően az idős emberek fogadtak minket nagyon kedvesen, gratuláltak a házhoz és kívántak nekünk sok energiát a felújításhoz. Én mindjárt meg is kérdeztem mindannyiuktól a nevüket és hogy hogy szólíthatjuk őket, aztán persze ezt rendre el is felejtettem, miközben ők mindannyian egyből megjegyezték a mienket. Ez egy jó darabig elég kellemetlen volt, de érthető: nekik 4 nevet kellett megjegyezni, nekünk meg kb. 44-et (kellett volna). Azóta már nagyjából tisztában vagyok a nevekkel, sőt a rokoni viszonyokkal is. Ámbár egy ilyen pici faluban ez utóbbi nem bonyolult: szinte mindenki rokona mindenkinek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.