A tartalomból:


Hírek, események
Mezőgazdasági rovat
Recept

Hírek, események


Pénteken este érkeztünk Kisfaluba, valahogy most sem sikerült úgy, hogy Szlovákfalut kihagyjuk. De a látogatás oda rövid volt, mivel autóval voltunk. A kisfalusi remek levegő annak rendje és módja szerint megérkezésünk után nem sokkal már el is nyomott minket.
A szombatunk nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Sosem tanulva a saját kárunkból, mindig elhisszük, amit az időjósok mondanak nekünk és ha azt mondják, hogy szombaton nem fog esni az eső és 16 fok lesz, azt is elhisszük. Ehhez képest a hőmérséklet talán egyszer elérte a 10 fokot és 11-től 3-ig az a háromnapos fajta, nem nagyon, de sűrűn hulló eső esett, ami egy fél óra alatt sártengerré változtatta a jó kisfalusi agyagos földet.
Nem is érkeztek meg sokan Pestről. Egyedül Cs.Gabival találkoztunk, akivel átbeszéltük az idei programot. Amit persze, mint mindenki, én is megkaptam e-mail-ben, de pont akkor voltam beteg és félresöpörtem olvasatlanul, így merőben új információkat kaptunk Gabitól. Akkor nézzük:
1. Április 12-én falutakarítás.
Ott a helyünk! El ne felejtsetek hozni kullancsriasztót!
2. Május 17-18-19, kisfalusi búcsú a templomnál a szlovákfalusiakkal. Kisfalusi régi és új fotók kiállítása.
El is határoztam, hogy erre a kiállításra benevezek a templomtoronyból készült képeimmel. Remélem, Géza elhozza a Néprajzi Múzeumban talált fényképeit! De többet is megtudtunk most erről a programról: kinyitják a templomban a kriptát, ami már nagyon sok éve nem volt kinyitva, most meg lehet nézni. Délután és este pedig MOZI lesz Kisfaluban! Délután az időseknek lesz matiné, talán egy Jávor Pál-filmmel, este pedig (direkt az én kedvemért, még ha nem is tudják!!!) a tervek szerint Az én kis falum vetítése lesz, Jirí Menzeltől!
3. Július 5. Falunap – közgyűlés, főzőverseny.
Hát ez a részünkről bibis. Pont akkor lesz ugyanis a háromnapos szikincei Ghymes-fesztivál. Nekem nagyon fontos Kisfalu, a falunap, de ezen a napon Szikince fog nálam győzni. Hacsak... fölvetettem Gabinak, hogy miért is kell ragaszkodni 5-éhez, azon kívül, hogy egy évvel az előző falunap után legyen. Úgyhogy nem kizárt, hogy vagy az előző, vagy a következő hétvégén lesz esetleg a falunap. Ha pedig nem, akkor igyekszem minél jobban résztvenni, de a szombat délutáni-esti szikincei programokra mindenképpen elmegyek. Gabi kérdezte, hogy mivel indulunk a főzőversenyen, nem tudom, azt hitte, hogy eláruljuk?? Pedig természetesen már kész tervünk van – Márti, Gyuri, remélem, idén is jöttök nekünk segíteni!
4. Szilva-napok (szilvalekvár, szilvás gombóc főzés, augusztus végén-szeptember elején, szilvaérés idején).
Reméljük, lesz alapanyag, nem úgy, mint tavaly, amikor egy szem szilva sem termett, mind elvitte a májusi fagy. Folyamatos üstben történő lekvárfőzést terveznek, az öreg nénik vezényletével és szakértelmével, és párhuzamosan szintén folyamatos szilvásgombócfőzést. Arról, hogy a szilvapálinka miként szerepel ebben a programban, most nem esett szó.
Szombaton délelőtt még elmentünk egy (sör)bevásárló útra Szlovákvárosba és hazafele útbaejtettük a Kisfalu melletti tanyát, hogy feltöltsük mangalica szalonna és csülök-készletünket. Most volt először alkalmam kicsit jobban körülnézni itt. Van egy nagyon szép kereszt még a régi időkből (amikor még ez is falu volt, saját iskolával, bolttal és kocsmával, ez ma hihetetlen), rajta vasból öntött Krisztus. Kár, hogy nem volt nálam a fényképezőgép. Van egy Örzse névre hallgató kutyájuk, aki egy szálkás szőrű tacskó és állati vad! Lajost különösen nem szereti (hogy miért?), bele is kapott a lábába hátulról. De annyira helyes a pofája, szép kis kutya, hogy megkérdeztem, hogy az Esztinéni-féle vérvonalból való-e, amit nagyon csodáltam volna. Nem onnan való.
A rossz idő miatt benti munkákat végeztünk szombaton. Nálunk úgy vannak ezek a ház körüli munkák, hogy lényegében mind női munka, esetleg van köztük egy-kettő, amit a pasik szánalomból megcsinálnak. Ergo a főzés, az alapos (és derékszaggató) porszívózás, a konyha (a mosogató bekerülése miatti átalakítás utáni) rendbetétele stb. természetesen női munka, de a pincében a villanyszereléshez szükséges falon kívüli kábelcsatorna felhelyezése olyan munka, ami elvileg akár lehetne férfimunka is, de természetesen az a fajtája, hogy „gyere Mami, egyedül nem tudom tartani és fúrni is”. Mami meg megy, közben föl-fölszaladgál ellenőrizni az ebéd készenlétét.
A szokás szerint kései ebéd után pedig irány Szlovákfalu: a tejbeszerzés után látogatás a kocsmahivatalban. Ez az este is már csak úgy sikeredett, ahogy általában az ilyenek szoktak: elég hamar már csak négyen voltunk a kocsmában (mindannyian kisfalusiak), azt hittem, megisszuk az italunkat és már megyünk is, de egyszercsak valahogy tele lett a kocsma, sokan leültek az asztalunkhoz és minduntalan azt vettem észre, hogy megint előttem van egy pohár vodkanarancs, amit nem is kértem. 11 körül már kezdtük botrányosnak érezni a helyzetet és úgy láttuk, hogy ha nem indulunk azonal haza, abból baj lesz. Azért egy kicsi baj így is lett: égő gyomor, zizis fej éjszaka és másnap reggel.
Vasárnap már csodaszép idő köszöntött ránk, igaz, reggeli fagy után. Lehetett tenni-venni a kertben, de kertészkedni nem, akkora sár volt. Azért találtunk teendőt bőven.
Délben figyeltem, hogy vajon a harangszó alkalmazkodott-e a nyári időszámításhoz, de nem volt bimm-bamm. Annál inkább volt 1-kor. Le is gurultam Esztinénihez, megkérdezni, van-e nála templomkulcs. Nála nem volt, de Erzsinéninél igen, hozzá már együtt mentünk le. Az mindkettőjüknek föltűnt, hogy 1-kor volt harangszó, meg is ijedtek, hogy esetleg meghalt valaki, de az egyiküknek sem tűnt föl, hogy délben nem volt. Megkaptam a templomkulcsot, de igen nehezemre esett elindulni, a két kedves néni annyi mindent mesélt a falu régi és mostani életéről. Jó volt őket hallgatni. Aztán gyorsan leszaladtam a templomba, átállítottam az órát (illetve, mégsem gyorsan, mert a leírás, amit otthagytam, szőrén-szálán eltűnt, úgyhogy úgy kellett kitalálnom, hogy hogy is kell ezt) és amikor visszamentem, még mindig ugyanott beszélgettek. Természetesen én is bekapcsolódtam, így az ötperces óraátállítás mintegy másfél órásra sikeredett.
Ebéd után biciglire pattantunk, Marsot magunkhoz véve leszaladtunk a gáthoz, kicsit körülnézni. Nagyon magas a folyó, naná, elég nagy a vízgyűjtője és ott fönt a szlovák paradicsomban olvad a hó. Gondolkodtunk, hogy megejtsük-e Mars idei első fürdését, de ahogy odaértünk, eldöntötte ezt ő maga: belecsobbant a vízbe.

Ismét kutya jól érezte magát Kisfaluban.

Mezőgazdasági rovat


A magjaim még mindig a tasakokban csücsülnek. A sáros föld nem tette lehetővé, hogy elültessem őket. Csak hogy legyen végre valami, a három virágládámba ültettem dughagymát. A mezőgazdasággal foglalkozó szlovákfalusi emberek is panaszkodtak: csak ott lehet egyáltalán valamit csinálni, ahol homokos a talaj, de az kevés. Március eleje óta nem volt olyan nap, hogy vagy éjjel vagy napközben ne esett volna. Tehát nem csak én vagyok elmaradva. De Esztinéni megnyugtatott: ők mindig az április 4-i „ünnepnap” után szoktak csak vetni. Tehát talán a jövő hétvégén, bár ahogy elnézem az időjárásjelentést (aminek megint hiszek), a hét második felében ismét esőt és lehűlést kapunk. Remek.

Egyébként a tavasz nagyon látszik: a kertünk szinte lila a rengeteg ibolyától, a meggyfák rügyei pattanásig duzzadtak, a barackfa, körtefa és egynémely szilvafa rügyei is ígéretesen duzzadoznak. Szerencsére annak a jó néhány magonc szilvafának a többségénél is, amelyeket még az utolsó őszi hétvégén ültettünk, főleg a gát megerősítése érdekében azzal, hogy vagy megmaradnak, vagy nem. Most úgy néz ki, a javuk hajt.

Recept


Nem tudom, mikori találmány a Remoska, a mi (kettő) Remoskánk még anno Csehszlovákiában lett véve, tuti, hogy a bedugós vasalózsinóros megoldásuk megfelel a legújabb EU-szabványoknak. Azért kezdtem el Kisfaluban Remoskát használni, mert nem volt (és még ma sincs) sütőm, leszámítva a sparhelt sütőjét, ami krumplit sütni jó, ha nem sürgős, de egy kacsa egy nap alatt sem sül meg benne.

Íme a szombati receptem, ami szintén nem kerül be az általam írt és kiadott Ételek Remoska nélkül című könyvbe, ami többedmagával elnyerte a komaasszonyom által alapított A világ legrövidebb könyvei díjat:
Végy néhány szem, a kisfalusi földedben termett krumplit, karikázd föl, terítsd el a Remoska alján, dobáld meg a tetejét negyedekre vágott (Szomszédfaluból származó) hagymával és egy fej megpucolt, gerezdekre szedett fokhagymával (sajnos valószínű, hogy ez kínai), sózd meg, öntsd nyakon egy kevés jófajta fehérborral. Egy saját kertben legelt, majd később Szomszédfaluban kisfalusi termésű kukoricával hízlalt liba farhátját (amin éppen elég hús van két, kisfalusi harapós levegőn megéhezett ember számára) helyezd a tetejére és kezdd el sütni. Amikor a hús már puha, emeld ki egy tányérra és pirítsd meg a krumplit. Végül helyezd vissza a húst és süsd pirosra azt is.

Tálaláskor adjál mellé Mariskanéni-féle isteni savanyú paprikát (ja, mert a múlt héten szereztünk neki egy használt mosógépet). A csontból megvan a kutya vacsorája is. Az edény alján maradt tunki pedig lilahagymával, kiflivel a legpompásabb reggeli másnapra. Igaz, nem helyettesíti, csak kiegészíti a szokásos vasárnapi hagymás-mangalicaszalonnás-kolbászos (tehát: tisztán vegetáriánus) tojásrántotta reggelinket.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.