A tartalomból:


Hírek, események
Mezőgazdasági rovat
Kutyapletykák

Hírek, események


Mikor megérkeztünk Kisfaluba, kellemes látvány fogadott minket: a Hősök terén a nemrég kialakított, bebokrosított park egy kis hidat kapott, U.Z. keze által.

Szombat délelőtt eljött hozzánk T.Ági, megbeszélendő az Egyesület ügyeit, elsősorban a mostani lomtalanítást és a jövő heti falutakarítást. Szólt, hogy tegyük ki a lomokat, de mi mondtuk, hogy nincs mit kitenni, ami volt, azokat tavaly kitettük és a szemetesek elvitték. Aztán persze vasárnap alaposan körülnézve a kupiban, találtunkegy halom dolgot, amit elvihettek volna. Í.j. Ágival megbeszéltük a falutakarítást és a fényképkiállítást, és közben igen jól éreztük magunkat. Ági végül a terveivel ellentétben tőlünk már tovább nem ment, hazafelé vette az irányt.
Egyébként a szép tavaszi idő kicsalogatott mindenkit: megjöttek HT-ék és megjött LT is, emberként egyedül, de 2 kutyával. Egyre inkább körvonalazódott, hogy a szokásos szombat esti szlovákfalusi átruccanást ezúttal sok-sok felnőtt és 3 vagy 4 kutya együtt teszi meg. Vilma végül úgy döntött, hogy nem jön. 6 körül indultunk el, mindannyian kerékpárral. Szép kényelmes tempóban tekertünk és szerencsére volt már annyira jó idő, hogy kint az udvaron ülhettünk le. Legalábbis eleinte. Mert hiába az elfogyasztott több-kevesebb alkohol, bizony az este előrehaladtával egyre jobban fáztunk. Én ugyan készültem, télikabátban mentem és vittem magammal kesztyűt és sapkát is, de Ági nem volt ennyire előrelátó, ő már szinte vacogott. Azért így is kitartottunk elég sokáig, kb. fél11-kor indultunk vissza.
Egyébként úgy tűnt, a kocsmában szinte nincs is szlovákfalusi, Kisfalu viszont kiürült: mindenki ott volt.
Ahogy elindultunk haza, Géza bringája valahogy gyanúsnak tűnt (érdekes módon csak nekünk, neki nem): a hangja és a kinézete is elég érdekes volt. Defekt. Teljesen lapos kerékkel, egyértelmű volt, hogy ezzel nem lehet eltekerni hazáig (bár, mint mondtam, Géza nem vett észre semmit, ő simán eltekert volna így is Kisfaluig). Géza kitalálta, hogy menjünk előre, ő tolja ott a nagy sötét éjszakában egyedül és Ági majd visszamegy érte autóval. Ellentmondtam: mit nyer vele? 20 percet? Fél órát? Simán belefér a szombat estébe. És ez az idő sem veszett kárba: jót beszélgettünk hazafele. (Én Ágival a kutyákról, naná, mi másról?)
Az út nem egyenesen haza vezetett: még betértünk Gézáékhoz (a kutyák hazatranszportálása után, mert Vilma, teljesen érthetően, védi a területét, nemigen tűr meg más kutyát, ráadásul mindannyian szukák, tehát megvolt a veszekedés alapja). Előkerült némi kolbász, szalonna, sajt, kenyér, hagyma, paprika, paradicsom na meg némi söröcske, borocska, pályinkácska. Elmúlt éjfél, mire hazakeveredtünk.
Vasárnap reggel elugrottunk Zsigához, hátha kapnánk kecsketejet. Nem kaptunk, ami nem csoda, mert ami nekünk reggel, az a mezőgazdasággal foglalkozó embernek már késő délelőtt és nem volt otthon senki. Hazafele menet beugrottam Erzsi nénihez, hogy elkérjem a templomkulcsot: beállítani a jövő héttől esedékes új miserend alapján a harangozást, ez két időpontot érint. Mintegy 5 perc alatt meg is voltam vele.
Pont ebédeltünk (persze, messze nem délben), amikor jött a temetőjárat: Eszti néni, Mariska néni és Polginéni anyukája. Kint ettünk a tornácon (mint az utóbbi időben már rendszeresen) és szóltak, hogy mondanának valamit: ugye, elintézem a harangozást? Mondtam, hogy már rég el van intézve. Óóóó. Nahát. Nagyon köszönték. Mondták, hogy már nagyon készülnek a búcsúra, nagy-nagy ünnepség lesz, sátrat is emelnek, mert akkor szinte mindig esni szokott és így mindenképpen kint lehet majd tartani a misét, meg utána főzni is alatta meg dzsemborizni. Ugye, megyünk majd a misére? Természetesen.
Eszti néninek említettem, hogy gondoltam rá: eljött fénylő április 4. és én elvetettem mindent. Mesélték, hogy még az átkosban április 4-én tilos volt dolgozni. De nekik ki kellett használni a szabadnapot, hiszen különben a téeszben dolgoztak és a háztájiban és a szőlőben is haladni kellett a munkának. Így mindenhova őrszemet állítottak, mert jártak az ellenőrök ellenőrizni, hogy nem dolgozik-e valaki. Hihetetlen.
Mesélték azt is, hogy régen (gondolom, szintén az átkosban) nem volt mindig Kisfaluban mise, így Szlovákfaluba és Szomszédfaluba jártak át vasárnaponként. Éjféli mise sem volt, arra is Szomszédfaluba mentek át, persze gyalog. Az igen, abban a hidegben átgyalogolni és utána még vissza! Gondolom, akkor még Karácsonykor mindig hó volt. Mondták, hogy igen, volt, hogy térdig ért, elöl ment egy „ember”, aki eltolta a havat, ők pedig mentek libasorban utána. Ha az elöl menő elfáradt, váltották egymást. És persze ezt a szokásos derűjükkel mesélték. Ismét jó volt hallgatni őket.

Mezőgazdasági rovat


Végre sikerült elvetnem a magjaimat: egy hete nem esett eső, vagy csak jelentéktelen mennyiségű, a talaj ideális volt. Alulra a tavalyi szokás szerint ismét borsót vetettem. Minden évben rengeteg borsót vetek, aztán meg kétségbeesem, hogy mekkora meló lesz ezt mind leszedni, kifejteni, ráadásul pont a megfelelő időben, mert pár nap, vagy egy hét eltérés miatt vagy még nem teljesen érettek a szemek, vagy túlöregedtek. Aztán ez a probléma minden évben megoldódik: adott egy anya és két gyerek, akik imádják a nyers zöldborsót, így amikor elkezd érni, leguggolunk vagy leülünk egy kissámlira a borsó közepén és esszük, amíg ki nem pukkadunk. Így mire eljön a szüret ideje, már alig van teendő.
Tavaly gondolkodtam, hogy mit kezdjek a borsó után elég hamar üresen maradt területtel, végül anyósom tanácsára teleültettem az előző évről maradt, nagyon csírás krumplival, amit már úgysem ettünk volna meg. Így, hogy ilyen későn vetettem el, egyrészt nem volt már krumplibogár-lárva (addigra már mind bogárrá alakultak át, azok meg már nem eszik a krumpli levelét), másrészt augusztusban folyamatosan újkrumplit ettünk. Ami pedig megmaradt, az szépen beért (vagy mit csinál a krumpli, az is csak érik, nem?) és gyönyörűen áttelelt, még mindig esszük. De nemrég azt hallottam, hogy oda, ahol tavaly krumpli volt, nem lehet idén vetni, ráadásul a bab sokkal szaporább, így most azt tervezem, hogy babot fogok vetni majd a borsó után. A bab is csak olyan, hogy ha későn vetik, akkor lehet, hogy csak egy része érik be szárazbabnak, de a többiből zöldbab lesz és az is jó. Vagy a nagyszeműből kifejtőbab. Az is jó.
A felső kertbe vörös és lila dughagymát duggattam (azt hittem sose fogynak el), és metélőpetrezselymet és répát vetettem. Egy szép nagy hely megmaradt a paradicsomnak és a paprikának, túl nagy is. És éppen ma olvastam a Kertészet és szőlészetben (köszönet Nyuszifülnek!) egy cikket a spenótról és jöttem rá, hogy már évek óta nem volt saját spenótom, pedig azt is szeretjük mindannyian. El is határoztam, hogy veszek még a héten spenótmagot.
Aztán jön majd 2-3 hét pihi, locsolással és utána beindul a minden heti verkli: küzdelem a gazokkal. Akkor szoktam mindig a fejem verni a falba: minek kellett nekem ennyi mindent vetni? Aztán, ha már nem bírok a gazakkal, Nyuszifül legnagyobb kacagására betolom közéjük a fűnyírót.
A fák nagyot alakultak az elmúlt héten: kipattantak a barack, a meggy, a körte és néhány szilva rügyei, de itt a kisfalusi völgyben még nem virágzanak. Az eper, szelídgesztenye és az öreg szilvafák rügyei is mind megindultak és a diókon is már látszik a jövendő folyamat. Nagyon úgy tűnik, hogy a magoncaink (talán egy kivételével) mind megfogtak és hajtanak.

Kutyapletykák


  • Golyóval a viszonyunk végképp megromlott. Valószínűleg már érzi, hogy tartok tőle, mert a pénteki szokásos esti sétánknál odamentem hozzá, hogy megsimogassam (Lajos kellő távolságban volt) és még jó, hogy nem a kapunál simogattam (mint szoktam), hanem a rácsos kerítésnél és így csak alig dugtam be az ujjam. Nem győztem kikapkodni, majd’ megevett! Pedig előtte odajött és nyomta a hátát a kerítéshez, hogy simogassam. Na, ez volt a legutolsó alkalom, hogy kísérletet tettem!
  • A (kisfalusi) kocsmabeli egyik borzalom, a maga (farokkal együtt) 20 centis összméretével megtámadta Marsot: egyenesen a nyakának ugrott. Megbánta. Mars néhány keresetlen szóval jól elküldte melegebb éghajlatokra, közben bekapta a nyakát (vagy az egész fejét??), de nem bántotta. A kis nyavalyás erre visítva berohant a kocsmába. Amikor mentünk visszafele, már messziről meglátta Marsot és már rohant is be a kocsmába. Egy gond letudva. Mindig attól féltem, hogy amikor ezek a kis szörnyűségek kirohannak Marsot enni, egyszer nem tudok megállni a bringával és átmegyek valamelyiken. Amekkorák, nekik annyi lenne ilyen esetben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Puccos 2008.04.07. 09:43:03

Én becsületessen végig olvastam !!!!!És megint imádtam a részletezést!Lassan kezdem érteni már a dolgokat és a végére rájöttem hogy Vilma egy kutyus.Vagy még se??:):):)