Akkor folytatódjék az utoljára megkezdett téma.

Barátok

 

  • Akikre mindig számíthatunk: lehet az főzőverseny, függönyvarrás, vagy bármi más, amiben segítségre van szükségünk, jönnek. Jönnek télen szánkózni, szilveszterezni; nyáron fürödni, napozni; ősszel és tavasszal pedig csak úgy nyakig sárosak lenni. Egyszem lányuknak mindig annyi ruhát hoznak, mint mások legalább egy hétre, mert a leányzó, ahogy megérkeznek, beleveti magát a falusi életbe: potyog sárba, patakba, botlik gyökérben, esik fűben, így folyamatosan ruhát és cipőt kell cserélnie. Ja, és esik akkora hatalmasat a biciglitúrán, hogy még este is kavicsot operálnak ki a szülők a könyökéből.
  • Az óvódás barátnő, akivel, miután nem egy iskolába jártunk, szétsodródtunk, aztán a hittan hozott össze minket újra. Azóta viszont többé-kevésbé összejárunk. Ki-ki családot alapított, de a kapcsolat megmaradt. Ahogy meghallotta, hogy házat vettünk egy faluban, rövidesen jött is látogatóba. Amit látott, az annyira tetszett neki, hogy meg is írta a falu honlapján. És amikor meghallotta, hogy van egy halom libánk, akiket le kéne fosztani, röpült segíteni, pedig még életében addig nem csinált ilyet. És azóta is jön mindig, ha a libák halnak. Sőt, már tűkön ül, hogy mikor születik már meg a következő adag? Legutóbb elhozta a legkisebb fiát is, akinek hozhatott akármennyi játékot, egész nap a nyusziknál volt, őket etette, vagy Mars láncával játszott órák hosszat.
  • A Lajossal majdnem egy időben született, vele egy házban lakó gyerekkori barát, aki már inkább testvérszámba megy. (Ő nem fog magára ismerni, mert nem használ Internetet, így nem olvas engem. Hacsak nem akkor fog, amikor az én blogom is megjelenik könyv formájában és ugyancsak bestseller lesz. Akkor megkapja karácsonyi ajándékként.) Mikor először eljött népes családjával, én éppen egy hosszú, munkával teli, fárasztó nap után igyekeztem utánuk Kisfaluba és már előre nyögtem attól, hogy még majd vacsorát kell főznöm. Aztán belépve a házba, megcsapott a húsleves és a sparhelt sütőjében sülő kacsa illata. Mellette még kész krumplipüré is várt. Mit mondjak, nagyon jólesett. Ők pedig kifejtették, hogy nagyon szeretik ezt csinálni: akárhol is vannak, egy többfogásos vacsorát összehozni.
  • Barátaink az ország másik végéből, a legsötétebb megyénkből. Eljönnek minden évben egy pár napra, hogy nagyon jól érezzék magunkat. Ilyenkor alaposan fölforgatják az életünket, de ettől mi is mindig nagyon jól érezzük magunkat. És rendszeresen összeveszünk azon, hogy ki a „világtalan”, ki a „vidéki”, valamint az ételek, elsősorban a körözött készítésén (ami ők készítenek körözött néven, azt mi csak tejfölös túrónak nevezzük). És amikor az Ínyesmester szakácskönyvével bebizonyítom, hogy igenis a mi körözöttünk az „igazi” körözött, meggyanúsítanak, hogy azt a könyvet biztos én szerkesztettem, annak ellenére, hogy 1974-es kiadás.
Folyt. köv.: Üzletfelek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.