minyike 2008.04.25. 12:35

Régi történetek

Mint már többször is említettem, nagyon szeretek a kisfalusi idős nénikkel beszélgetni, hallgatni őket a régmúlt időkről. Ilyenkor legszívesebben visszamennék az időben, hogy élőben is megnézhessem azt, amiről mesélnek. A legtöbbet Ilonka nénitől hallottam, de ha mások elmesélik, esetleg hozzátesznek egy keveset, annak is örülök. Van néhány kedvencem ezek között. (Lehet, hogy ezek a történetek nem pontosan így estek meg, de én így hallottam őket, így adom tovább.)
  1. A falu elég jelentős része a kastélyban dolgozott, szolgált. Ezeknek az embereknek a gyerekei pedig szerettek be-beszökni a kastély parkjába. A kastély tulajdonosa efölött szemet hunyt, sőt, sokszor ő maga hívta meg a gyerekeket. A kastély parkja annak idején „gyönyörűséges” lehetett: rengeteg növény, fák, bokrok álltak ott, a park közepén pedig volt egy tó, a közepén egy kis szigettel, erre a szigetre egy híd vezetett. Itt szerettek a gyerekek játszani.
  2. A plázs. Ez nem is annyira a régmúlt, hiszen a plázs a folyó szabályozásáig, kiegyenesítéséig megvolt, ami talán a ’80-as években történt. A plázs messze földön híres volt, sokan jöttek ide fürödni a szomszédos falvakból is. A folyó kanyargott, a folyása lassú volt, a partja homokos. Ezt próbálják most a hallépcsők építésével, a holtágak újra élővé tételével helyreállítani, majd meglátjuk, mekkora sikerrel.
  3. Régen mindenki tartott állatokat: disznót, tehenet, kecskét, birkát, libát, kacsát. Őket reggel kihajtották, a négylábúakra az erre hivatott foglalkozásúak vigyáztak és ezek az állatok este szépen hazataláltak. A szárnyasok viszont elvoltak a patakon és köztük nem volt teljesen természetes, hogy mindenki hazatalál és hát bizony ők sokkal többen is voltak. Ezért a falubeliek befestették a hátukat, ki-ki a maga színére. Érdekes látvány lehetett a patakban fürdő színes kavalkád. Azt pedig nemrég hallottam Erzsinénitől, hogy nem mindig festettek, volt, hogy a körmeiket vágták le: egyikük a balról a másodikat, másikuk a két középsőt stb., van jó pár variáció. Na, azt megnéztem volna, amikor mentek este haza a jószágok és a gazda egyesével leellenőrzi őket, hogy kinek melyik körme van levágva. A festés egyszerűbbnek tűnik.
  4. A kisfalusi búcsúk is messze földön híresek voltak. Ma már nehéz elképzelni, hogy hatalmas búcsú volt mindig, körhintával (alföldiesen sergővel), vásárral, ahova a szomszéd falvakból hintókkal jöttek át az emberek.
    Sokáig azt sem tudtam, hogy Kisfaluban egyáltalán van még búcsú. Észre se lehetett venni. Egyik évben hallottam, hogy mikor van (Szentháromság napján, Pünkösd után egy héttel), elmentünk a gyerekekkel, hogy megnézzük. Összesen egy kicsi bóvlijátékot árusító pavilon állt a kocsmával szemben, ez volt „a búcsú”. Mostanában viszont kezd feléledni a régi hagyomány: tavalyelőtt a közösen összeadott pénzből felújított kis kápolna felszentelését időzítették a búcsúhoz, ami nagyon szép kis ünnepség keretében történt meg: van egy, a szomszédos községek lakosaiból összeállt kis kórus, ők énekeltek. Tavaly viszont, a határ lazulásával újra átjöttek Szlovákfaluból is a kisfalusi búcsúra. És úgy néz ki, idén még látványosabb, eseménydúsabb lesz a búcsú, de erről majd a maga idejében essen szó.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.