A család ismét kettészakadt: Lajos és Ákos elmentek a Rába-partra, mi ketten Mikivel viszont úgy döntöttünk, hogy egy kissé még hideg van sátorozni, ezért Kisfalu felé vettük az irányt. Mivel négynapos hétvége volt, megtelt a falu, sok helyen népes vendégsereg is volt. Mi ráadásul a hétfői érettségi szünet miatt egy napot az egészhez hozzátoldottunk, így ötnapos vakációnk lett. Szinte hosszabb, mint a tavaszi szünet. Nem szeretném az öt napot részletesen, napról napra leírni, inkább részleteket ragadnék ki az egészből.
Az elején még többé-kevésbé napsütéses volt az időjárás, eső nélkül. Lajos csütörtökön kora délután fölhívott, kérdezte, hogy milyen az idő. Mondtam neki, hogy pompás. Persze ott meg szakadt az eső. Mint mindig, ha úgy alakul, hogy ő a Rába-partra megy, én pedig Kisfaluba. Két órával később újra hívott ugyanezzel a kérdéssel, nálunk még mindig jó idő volt, ott még mindig szakadt az eső. Este megismétlődött az egész: itt szép idő volt, ők pedig ültek az autóban és kártyáztak, mert szakadt az eső. Hehe. Pénteken úgy tűnt, hogy már ott sem esik, mert nem hívott. Este végül én hívtam föl, kérdeztem, hogy mennyire áztak el. Mitől áztak volna, hiszen összesen előző nap egy órát, ha esett és akkor is csak alig. Hehe.
A hehe egészen szombat délutánig tartott. Szombaton reggel gyönyörű nyári idő köszöntött ránk, ami délután alaposan elromlott: beborult, hideg lett, folyamatosan esett az eső. Bezzeg Zalában! Ott ragyogott a nyár! Mégsem hehe. Aztán ez így folytatódott végig: reggel hasunkra sütött a Nap, nyári meleg, majd délután beborult, lehűlt a levegő és hol esett, hol nem. De bezzeg Zalában!
Miki vállalt egy osztálytársával egy előadást a Nemzeti Parkról, így a folyót több ízben is fölkerestük, hogy készítsünk néhány ezer fényképet. Mars legnagyobb örömére. Ő most már, akárhányszor a folyó közelébe kerül, leszalad a partjára és várakozva néz, hogy ugyan dobjon be már valaki egy darab fát, hogy utána csobbanhasson. Az első alkalommal Miki a Nemzeti Park faunájának legjelentősebb egyedéről készítette a legtöbb fényképet: Marsról. Le is merült a fényképező akkumulátora igen gyorsan. Azért sikerült rengeteg fényképet készíteni a növényvilágról is, ezeknek a beazonosítása vár magára.
Mivel az idő az elején még nyáriasra fordult, feltöltöttük a kerti zuhanyozó hordóját kútvízzel, hagy melegedjék. Miki már pénteken este hősiesen megfürdött, mivel előtte futni volt. A fürdés fél10 körül történt, addigra már erősen alacsony hőmérsékletben (az éjszakai minimum 3,2 fok volt), de megtörtént.
Jártunk néhányszor Szlovákfaluban is, hol a boltban, hol a kocsmában, hol barátoknál, megbeszélendő a nyári nyusziállományt. Kb. 250-szer kellett elmesélnem, hogy Lajos miért nincs velem, de nem csak az első napon: azt hitték (vagy remélték), hogy attól, hogy egy napig nincs ott, sőt, az ország másik végében van, már a következő napokon ott lesz. Az első csalódás után végül is megelégedtek velem. Így a jó hírt én tudtam meg először: Gáboréknál elkezdtek kikelni a kislibák.
Volt még az öt napban sok minden: sütögetésnek nevezett hússzénkészítés a szomszédban; többszöri oda-vissza látogatás Gézáékkal, amikor rendszresen tárgyaltuk az Egyesület ügyeit; Mars kezét Szlovákfaluban megkérték, Gyurcika viszont kérés nélkül megrontotta Marsot; és szerencsére a kihagyhatatlan Kisvax-család látogatása, szintén oda-vissza. Újra jókat mulattunk az egyre cseperedő manók huncutságain. És végül belefért egy vasárnap esti, manóaltatás utáni nyugodt borozgatós beszélgetés is. Régen tudtuk egymást ennyire megcsipkedni, mint most, hogy nem kellett Zsenge Csomborra minimum 5 szempárral figyelni.
És a szokásos tavaszi-nyári hétvégi program: a falusi csend és nyugalom. Amúgy pesti módra. Ugyanis megveszi a pesti a házat Kisfaluban, mert ott csend és nyugalom van. Aztán kimegy hétvégén, beindítja a fűnyíróját, fűkaszáját, sövénynyíróját stb. és vége a falusi csendnek és nyugalomnak. (A „pesti” kategóriába természetesen mi is beletartozunk.)
És eljött idén is Anyák napja: velem lévő gyermekem két kaszálás között beszaladt és meglepett egy csokor virággal a kertből. Valamit átmenekítettünk Pestre is: most nyílik itt az orgona (szokás szerint kicsit később, mint máshol), ebből egy csokor illatozik most a pesti lakásban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.