Régen Kisfalu és Szlovákfalu között nagyon szoros kapcsolat volt, mint ahogy erről már írtam is: sokan álltak egymással rokonságban, átjártak a másik faluba misére, nagyobb eseményekre. Aztán egy bolond történelmi korban (kétszer is) a két falu között húzták meg az országhatárt. Természetesen úgy, hogy a Szlovákfalu földjeihez magából a faluból vezető utak Magyarországhoz tartoznak. Szlovákfaluból Kisfaluba csak jelentős, kb. 25 km-es kerülővel, Szlovákvároson keresztül lehetett eljutni.
Éppen 4 éve, 2004. május 1-jén a két ország együtt lépett be az Unióba. 2006 júliusában pedig, mint ahogy Magyarország uniós határain számtalan ponton, turista átkelőt nyitottak Szlovákfalu és Kisfalu között, a régi, a két falut összekötő úton. Ez azt jelentette, hogy csak reggel 7-től este 7-ig és csak gyalogosan, kerékpáron vagy lóháton (!) lehetett átkelni. Útlevél-ellenőrzés nem volt, az időpontot ellenőrizték néha és azt, hogy ne keljenek át autóval. Addig mi még nem is jártunk Szlovákfaluban. Amikor meghallottuk ezt a hírt, egy hétvégén bringára pattantunk és elindultunk fölfedezni a legközelebbi szomszédos falut. Azon is a legfontosabb objektumot: a kocsmát. Hatalmas különbségek vannak a kisfalusi és a szlovákfalusi kocsma között: odaát sokkal többen fordulnak meg (magának Szlovákfalunak kb. nyolcszor annyi lakosa van, mint Kisfaluban), van csapolt sör és eleve szlovák sör van (bár ez engem teljesen hidegen hagy) és a legfontosabb: sokkal olcsóbb.
Így elég hamar rászoktunk a szombat esti látogatásokra és egyre több embert ismertünk meg. Természetesen nyelvi akadályok nincsenek: Szlovákfalu lakosságának legnagyobb hányada magyar. Él itt néhány szlovák, szoros barátságban a magyarokkal, mi soha semmilyen ellentétet nem tapasztaltunk. Vannak, akikről megismerkedésünk után jóval tudtuk meg, hogy szlovákok, sőt, esetleg csehek, mert olyan tisztán beszélnek magyarul, hogy nem is gondoltunk rá, hogy nem magyarok.
És arra is igen hamar rájöttünk, hogy ha valamire szükségünk van, az információs központban (kocsma) megtaláljuk a megoldás kulcsát. Így találtunk fodrászt, házi tejet. És amikor két éve nyáron elhatároztuk, hogy ideje fölavatni a házat, Lajos kitalálta, hogy nyúlpörköltet főzzünk eme jeles alkalomra. De honnan szerezzünk nyulat? Megkérdeztük a szlovákfalusi kocsmában: egyből meg is mondták, kihez menjünk beszerezni. A vidéki emberekre jellemző szívélyességgel fogadták a vadidegent, beinvitáltak minket, megmutatták a nyulakat. A nyúlgazda egy idősebb férfi, vele beszéltük meg, hogy Lajos másnap reggel elmegy a nyuszikért, azért reggel, mert akkor van otthon a fia, aki levágja a nyulakat.
Másnap reggel így Lajos és mindenttudniakarok Ákos elindultak Szlovákfaluba – és megismerkedtek Péterrel, akiről kiderült, hogy állatorvos. Így természetesen tudta a nyúlalkatrészek nevét latinul. Ákos azzal jött haza, hogy egy bácsi vágta le a nyulakat, aki Latinországból jött. A „bácsi” ezek után elment dolgozni Szlovákvárosba, elszaladt az egyik barátjához és elmesélte neki: jött egy nagyhajú, szakállas fickó Kisfaluból és 4 nyulat vett tőle. Mire a barát megjegyezte: „Ez csák á Lájos lehetett”. Mert a barát Bánygyi volt, aki nekünk is igen jó barátunk. Semmi sem maradhat titokban.
Péterrel és családjával azóta a mi kapcsolatunk is baráti lett, ezzel még egy legyet ütöttünk egy csapásra: lett egy nagyon jó állatorvosunk. De nem csak velük kerültünk közelebbi kapcsolatba, hanem számos más családdal is. Olyannyira, hogy ha esetleg egy hétvégén kihagyjuk a szlovákfalusi látogatást, a következő héten számosan kérdezik, hogy hol voltunk.
Végül december 21-én végleg megszűnt a határ a két falu között. Pontosabban nem a határ, csak az ellenőrzés, de ez a lényeg. Most már nem kell az este 7 órát figyelni és bármikor mehetünk autóval is. A határhoz Szlovákfaluban vezető utat pedig uniós pályázatból már lehet, hogy idén, de legkésőbb jövőre felújítják.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.