Az időjósok alaposan ránkijesztettek ezen az hétvégén: lehűlést, esőt, de vasárnaptól kezdődő felmelegedést jósoltak. Szerencsére ez csak kisebb részben teljesült. Szombaton reggel napsütésre ébredtünk és ugyan a levegő kissé hűvös volt, de a napsütés többé-kevésbé egész nap kitartott és ahol sütött, ott finom meleg volt.
Szombaton most próbáltunk résen lenni és mielőtt bármit csinálunk, megreggelizni. Úgy terveztük, hogy amíg Ákos föl nem ébred (ja, mert hogy vége az iskolának, hurrá, és nagyon kifáradt szegénykém az egész éves iskolábajárásban), éppen csak átugrunk Szlovákvárosba, veszünk ezt-azt, beugrunk ide-oda és már repülünk is haza a frissen vásárolt kiflivel, körözöttapalanyaggal (brindza és vaj) és már reggelizünk is. Majdnem így sikerült. Amikor már kész voltunk az összes vásárlással, beugrással, jószerencsénk összehozott minket Kisvax családjával. Együtt indultunk haza, aztán Szlovákfalu határában megálltunk és összenéztünk: Kocsma? Kocsma!
Így esett, hogy még egy megállót beiktattunk: a szlovákfalusi kocsmát. És, ha már ott jártunk, Kisvax örömére becsajoztunk. De nem ám az enyhébb, 52%-os fajtából kaptunk ám, hanem egyből a 72%-osból! (Házi feladat: mi is a neve?) Kapkodtuk is a levegőt utána bőszen.
Azért ettől a rövid eltévelyedéstől eltekintve is sikerült végül is Ákos fölébredése előtt hazaérni. Gyorsan bekevertük a körözöttet: a brindza és vaj (nem margarin!!) mellett volt benne Piros Arany, pirospaprika, őrölt kömény, bors és jókora mennyiségű snidling. Utána ezt kenegettük a szlovák kiflire (ami nem olyan, mint nálunk a bolti, vagyis nem fölpuffasztott, estére kiszáradó fajta) falatonként, hozzá a kertből gyorsan fölszedett újhagymát ettünk. A desszert eperlekváros kifli volt. Az eperlekvár erős fogyókúrába kezdett és látszik is az eredménye: egyre több a levetett ruhája, ami kimosva, kiszárítva várja már, hogy hátha kerül bele idén még egy adag.
Délelőtt beállítottak Kisvaxék, akiknek gyermekei ismét fölfedeztek jó néhány dolgot: rozsdás betonvasat, szálkás deszkát, csupa-csupa majdnem 2 éves babakezet vágó-szúró-karistoló veszélyes holmit. De a csúcs a beszélő cső volt, amit Zsombor fedezett föl. Egyből föl is öltötte orcájára a kutatóábrázatot, úgy tanulmányozta ezt az érdekes jelenséget. Csenge viszont a vizet okádó slagot fedezte fel, aminek következtében az egész család villámgyorsan elviharzott, nyakig vizes lányukat átöltöztetni.


Korán föltettem főni az ebédet és naivan azt képzeltem, hogy majd emberi időben ebédelünk. Megint Móricka voltam. A dolog először ott romlott el, hogy Mars (aki végre elhagyta a tüzelést) úgy döntött, hogy világgá megy. A keresésére indultam, igen hamar meg is találtam (földig érő nyelvvel), de nem csak őt: J.Andrásékat is a kocsma előtt üldögélve. Nosza, meginvitáltak, tartsak velük és mivel egyikünk sem egy hallgatag fajta, a társalgás legalább egy órán keresztül folyt. Miközben én negyedóránként megemlítettem, hogy megyek már haza, mert szétfő az ebéd.
Előbb-utóbb haza is értem. Nem sokkal később jött a családi ötlet: vonuljunk át családilag most mi Kisvaxékhoz. Az ebédet nem bíztam a véletlenre: lezártam a gázt, főhet az még tovább hazatértünk után is. Kisvaxéknál pont uzsonnáig időztünk, ami ugye egy olyan étkezési forma, ami az ebédet követi órákkal, azt az ebédet, ami nálunk még mindig nem volt meg (ismerős valahonnan a történet?). Tőlük Esztinénihez mentünk állatnézőbe és tojásért, na meg egy kis eszmecserére. Tőle már siettünk haza ebédelni, de újra sikerült J.Andrásékba botlani, akik azt mondták, ugyan, ne siessünk már, inkább üljünk le velük az egyik patak fölötti hídra beszélgetni. Az ötlet nem volt rossz, sőt! Ismét elment egy óra. Ekkor már úgy döntöttem, hogy hazamegyek az ebédet befejezni, Ákos is jött velem. Már nem sok kellett az ebédnek, el is készült hamarosan, de Lajos sehol. Vártam egy darabig, végül Ákost elküldtem: hívja haza. Ákos igen hamar meg is jött a hírrel: Kisvaxék is már J.Andráséknál vannak, gitároznak, menjek én is gyorsan a fényképezőgéppel. Én pedig futottam (tekertem). Miután Zsengecsombor gitárhallgatás címén elhangolta András összes húrját és leszedte a padlásföljáró összes lépcsőfokát, haza is indultunk: ebédelni! Otthon szépen kipakoltuk a tányérokat, evőeszközöket, ételeket a kerti asztalra és akkor vendégünk érkezett: Magdinéni. Leültünk egy picikét beszélgetni. Egy-másfél órácskát. Így esett, hogy ugyan ezen a szombaton még dél előtt reggeliztünk, de ebédelni csak este 7-kor sikerült.
Az estebéd után elindultunk a szokásos szombat esti utunkra: Szlovákfaluba. És megállapítottuk, hogy biza zajlik a foci EB. A kocsmában is ez ment a tévében, de úgy tűnt, hogy ezen az estén mindenki inkább otthon nézte a meccset (orosz-görög, ha jól emlékszem, de meg ne kérdezze senki tőlem, hogy ki nyert). Megittunk egy-két pohár itókát és hazaindultunk, így kerültünk igen korán (kb. fél11-kor) ágyba.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisvax · http://kisvax.blogspot.com/ 2008.06.17. 08:33:56

Házi feladat: Zbojnícky Čaj.
:o)

Puccos 2008.06.17. 19:27:34

köszöntöm a szép hölgyeket!erősen érdeklödöm mi is az az ital!ÍzileG!!!