minyike 2008.07.25. 17:10

Kérődzés

Bevallom: idáig nem tudtam, hogy a kecske is kérődző állat (annak idején ezt az iskolában a szarvasmarháról, közismert nevén tehénről tanultuk). Most már tudom, mert van két kecskénk.

Amikor eszik, akkor mindent fölfal, ami zöld (már ha szereti). Aztán, alkalmas időpontban megáll egy helyben mélán, vagy lefekszik és nekilát: időnként a nyakán elindul fölfele egy gombolyag, vagy minek is nevezzem és a pofája kétoldalt erősen kidudorodik. Majd elkezd rágni és csak rág és rág, kb. egy fél percig. (Nem mértem pontosan, de készítettem róla mozgó felvételt is és a fényképezőnk egyszerre 30 másodpercet tud rögzíteni, innen tudom.) Majd lenyeli és kezdődik az egész elölről. Közben hol nézeget, hol alszik egy cseppet, hol mekeg. Mert mekegni minden helyzetben tudnak, evés közben, csukott szájjal is.

Amúgy állati jópofa jószágok, barátságosak és nagyon kíváncsiak. Mindenhova belesnének, bemennének és főleg mindenre fölmásznának. Marssal már megbarátkoztak, sőt, ha az a fene nagy kutya Meki útjába áll, biza felökleli. Este pedig maguktól bemennek az ólba, de minket már nem engednek be, tuszkolnak ki. Viszont a velük szemben támasztott elvárásnak nem felelnek meg: azért kellett nekünk állítólag kecske, mert válogatás nélkül mindent megeszik. Nos, ez nem igaz: finnyás egy jószág, csak azt legeli le, ami a fogára való. És mindenekelőtt az akácot szereti.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.