Erre a túrára egész nyáron készültünk, még csak nem is egyedül mi, hanem Gézáékkal együtt terveztük végrehajtani. De velük nem jött össze a megfelelő időpont, a nyár vége pedig sajnos itt van, így megcsináltuk egyedül. A terv viszont nem változott: a túra a szlovákfalusi hídtól a kisfalusi gátig tartott.

Elég későn sikerült csak elindulnunk (délelőtt őszibaracklekvár főtt, ismét Lajos által). Először legurultunk az autóval a kisfalusi gáthoz, ahova előzőleg Ákos letekert egy kevésbé értékes bringával és elrejtette a kukoricásban. Így egyesülve elautóztunk a szlovákfalusi hídig, ott a kenut lekaptuk az autó tetejéről és vízretettük, az autót pedig leparkoltuk. Elhelyezkedtünk a kenuban: Miki elöl evezett, mi ketten Ákossal herék voltunk, Lajos hátul evezett és kormányozott.

Nagyon szép helyeken kanyargott a Folyó. Nem mertünk fényképezőgépet vinni magunkkal, így fényképekkel nem tudom illusztrálni a beszámolót. A kanyargós folyón sok madarat is láttunk: vadkacsákat, mindenféle gémeket és szemet gyönyörködtető, szép színes jégmadarakat. Időnként egy-egy fa volt bedőlve a Folyóba, ott igencsak kellett lavírozni, hogy kikerüljük őket.

Egyszer ki is kellett szállni: a kisfalusi gátig van még egy másik gát is a Folyón. Itt a gát fölött ki kellett emelni a kenut, lecipelni a gát alá és újra vízretenni. Ezután már én lettem az első evező, Lajos és Ákos a herék és Miki a hátsó evező és kormányos. Meglepetésünkre három híd alatt is eleveztünk, holott csak egy vasúti hídról tudtunk eddig, és ennek sem ismertük még a pontos helyét. Az első híd egy fahíd volt, a másodikból pedig annyi látszott, hogy vas- és betonszerkezetek és mindkét oldalán nőtt a gaz.

Egy idő után Ákossal helyet cseréltem, így a végállomáson már ismét here voltam. Ekkor már a Nap eléggé készült lemenni és elég hűvös volt. Kikötés után rám várt a feladat, hogy a kukoricásból előásott bringával eltekerjek Szlovákfaluba az autóért. Igen ám, de ezt a bringát utoljára a gyerek siserehad egyik lány tagja használta, az ülésmagasság neki volt beállítva. Így a térdem a fülemet verdeste menet közben. Így pedig nem egyszerű hatékonyan tekerni, el is tartott egy jó darabig az út. A végén összeszedtem az autót, a bringát jóbarátoknál leparkoltam, de mire visszaértem a gáthoz, már beesteledett és három kockásra fagyott pasit találtam ott. Földobták a kenut az autó tetejére és gyorsan hazarobogtunk. Egy gyors fürdés után jól felöltöztünk és a tűz mellett melegedve, szalonnasütéssel fejeztük be a napot.

(Ági, azért jövőre megcsináljuk együtt is, jó?)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.