Ezt a túrát is nagyon régen terveztük: néhány éve találkoztunk egy lovas szekérrel, akik a Folyón túlról, Szlovákiából jöttek át. Ez nagyon megdöbbentett minket: úgy tudtuk, a vasúti hídon kívül nincs a közelben más híd a Folyón. Azóta szerettük volna megtalálni azt a bizonyos hidat, amin átjött a szekér. Aztán két nappal előbb, a Folyón kenuzva alulról láttuk, hogy három híd is van errefelé.

Tudtuk, hogy végig földúton fogunk haladni elég lassú tempóban, és hogy többször is érintjük a Folyót, ezért erre a túrára Marsot is vittük, az ő legnagyobb örömére. Fél 3-ra volt megbeszélve az egész családnak a fodrászhoz menetel Szlovákfaluba, addig kellett befejezni a túrát. Egy darabig általunk ismert útvonalon haladtunk a Folyó felé, végül szántóföldön keresztül toltuk a bringákat, amikor megláttuk a síneket. De megláttunk mást is: azt a hidat, aminek a két oldala gazos. Ez egy eléggé elhanyagolt állapotban lévő, de mégis járható híd, autóval, traktorral is, de csak egy sáv szélességben. Megállapítottuk, hogy itt jól le lehet menni a Folyóhoz fürdeni, így nemsokára mindenki (Mars is) a vízben lubickolt.


A fürdés után elindultunk megnézni a vasúti hidat. A szlovák oldalon mindenhol voltak földutak: vagy a Folyó melletti gáton, vagy a sínek mellett. Egy ideig rossz irányba mentünk, visszafordulás után a gáton tekerve elértük a vasúti hidat, egyből kettőt is: itt egy holtág fölött is átkel a vasút. Viszont kényelmesen át lehetett menni rajtuk, a bringát tolva. A gyakori vasúti közlekedéstől tudtuk, hogy nem kell tartanunk.


Innen ízelítőt lehetett készíteni arról, hogy mit is láttunk két napja, a Folyón evezve:


Mivel láttuk, hogy van még időnk, a szlovák oldalon eltekertünk a kisfalusi gátig – ezt még erről az oldalról sosem közelítettük meg. Itt újra fürödtünk egyet. Egész nap szép nyári idő volt, a nyakam kissé le is égett, de erős szél fújt, ami talán nem is baj, mert különben meggebedtünk volna a melegtől. Fürdésre ideális volt az idő, bár a víz elég hideg volt. Végül eljött az indulás ideje: mindenképpen meg szerettük volna találni a Kisfaluba vezető utat, ahol a szekér elmehetett. Ráadásul voltam annyira eszement, hogy nem vettem magamhoz induláskor a hajfestéket, így ezért is haza kellett menni.

A vasúti hídon visszamenve a sínek melletti úton haladtunk, egyfolytában keresve, hogy hol is lehetne elmenni Kisfaluba járható úton. Arról az útról, amin tekertünk, tudtuk, hogy Szlovákfaluba vezet, ami jó is lett volna, ha nem marad itthon a hajfesték. Egy idő után feladtuk: azt az utat, ha létezett is valaha, valószínűleg beszántották. A fiúk elindultak a kényelmes földúton Szlovákfaluba és pedig a szántóföldön keresztül Kisfaluba, a festékért. Eddig már jócskán elhagytuk Kisfalut, így amikor nagynehezen kivergődtem a kisfalusi útra, még jelentősen vissza kellett tekernem. Lélekszakadó tekerés után végül is csak 5 perces késéssel meg is érkeztem, a fodrászolás is megtörtént. Egy csöppet még megpihentünk a szlovákfalusi kocsmában (alig másfél-két óráig) és hazatérve, ismét szalonnasütéssel zártuk a napot.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lily · http://ficsergo.blogspot.com 2008.08.31. 16:01:48

Örülök hogy jót kirándultatok! Én mondjuk óczkodom a hideg víztől, azt meghagytam volna a fiúknak. :)