2008.04.27. 23:37
Öreg Gábor
Akiről most írok, olvasóim valószínűleg nem is ismerik. Kisfaluból sem nagyon ismerhették, mert mindig csak mi elegyedtünk szóba vele Szlovákfaluban, ha találkoztunk. És szerencsére majd’ minden héten találkoztunk.A vezetéknevét nem is tudjuk. Arra sem igazán emlékszem, hogy mikor ismerkedtünk meg vele, az biztos, hogy a szlovákfalusi kocsmában történt. Minden nap betért a maga egy-két sörére, többet nem is láttuk inni. Minden focimeccset a kocsmában nézett meg – úgy látszik, valamiért ez jobb volt, mint otthon nézni. Szívesen elegyedtünk szóba egymással minden találkozáskor. Ugyanilyen szívesen beszélgettünk a feleségével és a lányával, vejével. Ősszel megtudta, hogy szeretem a konkordia szőlőt és annak minden formáját. Egy hét múlva kaptam tőle egy üveggel az előző évi borából és egy üveggel a friss murciból.
Tavaly nyár végén meglátogattak minket zalai barátaink. Már első este a tőlünk kapott kölcsönbringával Szlovákfalu felé vették az irányt, velünk együtt. Hogy ott aztán a kocsmában mi történt és mi nem, nem részletezném, legyen az elég, hogy végül egyik barátunk elhagyta a telefonját. Mire hazaértünk, már észre is vette, hogy eltűnt. Csörgettük folyamatosan, de nem volt térerő, nem csöngött ki. Másnap délelőtt pedig már azért csörgettük, mert kicsöngött, de nem vették föl. Végül csak fölvette egy női hang és elmondta, hogy Szlovákfalu melyik utcájának hányas számú házába menjünk. Útra is keltünk és amikor ott álltunk a ház előtt, akkor vettük észre: ez Öreg Gáborék háza. Csak a felesége volt otthon, kiderült, hogy ő találta meg a telefont, szalajtotta is Gábort a kocsmába, hogy kürtölje szét, talált egy magyar telefont, aki keresi, nála megtalálja.
Örültünk neki nagyon, ő pedig csak egy szobanövényt kért cserébe. Akkor tudtuk meg, hogy nagyon szereti őket. És azt is akkor tudtuk meg, hogy zalai barátnőnk ugyancsak, sőt, ő szokott szaporítani is. Fölmérte a lakásban a helyzetet és egyből tudta, milyen növényt fog ő hálából szaporítani. Mi pedig októberben jártunk Zalában, akkor hoztuk el a növényt, ami addigra nem egy, hanem három lett. Gábornak minden hétvégén mondtuk, hogy három hét múlva, két hét múlva, egy hét múlva hozzuk a növényt. Ennek ő nem örült, akkor meg az derült ki, hogy ő bizony nem szereti azt a rengeteg növényt a lakásban. Épp egy hete beszélgettem erről a feleségével, miután kérdeztem, hogy hogy vannak a növények. Azt mondta vidáman: Gábor nem szereti őket, ezzel le is tudja a gondozásukat.
A vezetéknevét nem is tudtuk. Nem is volt öreg. Azért hívtuk csak Öregnek, mert ismerünk Szlovákfaluban fiatalabb Gábort is. Tudtuk, hogy bajlódik a vérnyomásával. Az most mégis nagyon váratlanul ért minket, hogy szombat reggel álltában egyszer csak eldőlt és többet nem kelt föl. Vasárnap már el is temették. Nyugodjék békében.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Beszólások