2008.05.15. 16:23
Pünkösdi receptek
Ahány vendég, annyiféle felszolgált étel. Mivel első napi vendégeink csak délelőtt jelezték, hogy délután jönnek, nekik nem készültünk külön vendégváró étellel, az aznapi ebédünket osztottuk meg velük. Ez a következő napra már bepácolt tarja után maradó húsos csontból készült, jó zöldséges húsleves volt. Azt hittem, a húslevest mindenki ugyanúgy készíti, de Ági néhány dologra rácsodálkozott, így elárulom, én hogyan készítem. A húst jól megmosom (a mosogatómban, folyó víz alatt!!!) és egy jó nagy fazékban fölteszem főni, jó sok hideg(!) vízben. Amikor a víz már jó meleg, de nem forr, egy pillantást vetek rá, hogy mennyire tiszta. Ha úgy ítélem meg, hogy nem eléggé (mint most is), akkor leöntöm, és újra hideg vizet öntök rá, fölteszem. Amikor a víz fölforr, akkor lehabozom és csak ezután kezdem beletenni az egyéb hozzávalókat: sót, hagymát (ha nem túl piszkos, a héjában, szép színt ad), fokhagymát és egy teatojásban egész feketeborsot, koriandermagot, szerecsendióvirágot, esetleg szegfűborsot. A zöldségeket puhulási sorrendben és nem egyszerre teszem bele: először a fehérrépát és a zellert (ha van, most nem volt), később a sárgarépát és a karalábét. A sárgarépát nem sajnálom belőle, mert mindannyian igen szeretjük és ez is igen szép színt ad. Ráadásul mindig többet kell ebből is és a karalábéból is pucolnom, mert fogy belőle nyersen is, szívesen rágcsáljuk. A leveset szigorúan fedő nélkül (én így tanultam) hagyom főni úgy, hogy épp hogy csak gyöngyözzön. Amikor elkészült, sós vízben főzök ki tésztát (most csigatésztát), együtt tálalom. Most mást nem is főztem, elég sok husi volt a csonton, azt mind leszopogattuk, megettük a sok-sok zöldséget, bőven volt tészta is, eléggé jóllaktunk ahhoz vele, hogy utána már csak Szlovákvárosban vett dobozos sütikét ettünk.
Kedves Rokonék menetrendszerűen tárcsás husit rendelnek tőlünk, így vasárnap az készült. Mi a tárcsázást akkor tanultuk Erdélyben, amikor itthon még teljesen ismeretlen volt. Szereztünk itthon egy kopott, a célnak már nem megfelelő boronatárcsát, aminek a széle kopik csak el, a vastagságából nem veszít. Ettől jobb sokkal, mint a barkácsboltokban kapható, vékonyabb lemezből készült tárcsák. A boronatárcsának a közepe lyukas (mivel tengelyen volt), ezt Lajos apukámmal hegesztette be. A szélére hegesztődött még három láncszem, ehhez kapcsolódik egy-egy lánc, a végükön egy karikával összekötve. Ennél fogva lehet fölakasztani a bográcsállványra. A husi nálunk mindig sertéstarja, próbálkoztunk sok más egyébbel is, de ez vált be. A húst előző nap szoktuk klopfolás után bepácolni. A pácban jó sok olaj van, kb. feleennyi mustár, rengeteg fokhagyma, bors, só, ketchup és egy evőkanálnyi citromlé. Ebben csücsül egy napig a husi. A kisikált és felforrósított tárcsán Lajos megkapatja a hús mindkét oldalát, majd felönti vízzel. Amikor a hús már kezd puhulni, akkor utoljára borral önti föl, majd zsírjára süti. Amikor leszedi a húst, a tárcsában marad a hruskó, azaz a pác maradéka. Ebben általában a gyerekek kedvéért virslit szoktunk sütni, de most az ósanban egy hete vásárolt és egyből lefagyasztott, direkt nem a legolcsóbb, hanem a juhbeles virsli a fölengedés után szép zöld színt öltött, így azt Mars ette meg méla undorral. Így viszont kevésnek találtuk a hús mennyiségét és hosszas gondolkodás után én kiáltottam föl: karikázzunk bele krumplit. Egyszerre párolódott és sült, isteni ropogós lett. A saláta is már hagyományos nálunk: van benne kígyóuborka, paradicsom, paprika, vékony szeletekre vágott lilahagyma, zúzott fokhagyma, ez összekeverve sóval, cukorral, tárkonyecettel, olívaolajjal. Rokonék hoztak két kiló kenyeret, de hogy biztos legyek benne, hogy elég lesz, gyorsan bedagasztottam még egyet és megsütöttem a Remoskában. Nem érte meg a vacsorát, addigra valahogy elkopott.
Vasárnap a mostanság már nálunk hagyományos sült liba és krumpli készült, de a nagy mennyiségre való tekintettel a libák az egyik Remoskában, a krumpli a másikban. Egyszerre tettem oda őket, a krumplinak is ugyanannyi idő kell, hogy meg is piruljon, ne csak párolódjon, mint a libának, hogy megsüljön. Salátának ugyanaz készült, mint előző nap.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Beszólások