Nagyon szeretem Petőfinek A gólya című versét. Ebben írja:

„Én ellenségemül néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.”

Mindig örülök, ha gólyát látok és szomorú vagyok én is, ha elmennek, de ennél nagyobb szomorúságom is van: ilyenkor nekünk is el kell költöznünk Kisfaluból, vissza Pestre. Ez minden évben megvisel, de ennyire még sosem viselt meg, mint idén, most vasárnap.

Már reggel odáztam a felkelést: ne kezdődjön el ez a nap, amíg csak lehet. De egyszer csak föl kellett kelni és nem kellett az állatokat kiengedni az ólból. Viszont el kellett kezdeni pakolni: egyrészt az autóba bepakolni a nyárra odaszállított és most visszaszállítandó holmikat, másrészt az udvarról bepakolni a házba mindent, ami jól elvan az udvaron, amíg ott vagyunk, de nem lehet kinthagyni, ha nem vagyunk ott. Nem feltétlenül csak azért, mert attól félünk, hogy valaki ellopná (de bevallom: a pesti beidegződés miatt attól is félünk), hanem esetleg feldöntené egy hirtelen jött szél vagy egy arra tévedő állat, aki akkor, amikor Mars az úrnő a háznál, nem téved arra. Ez a pakolás szörnyű: egyfolytában csak arra emlékeztet minket, hogy vége van. És amikor már minden be volt pakolva, akkor jött az újra majd minden vasárnapi szokásos teendő: bezárni minden ablakot, elzárni minden vízcsapot, lekapcsolni minden elektromos dolgot.

Nem együtt jöttünk el most: én Anyukám felé jöttem, mert egész nyáron nem láttam. Még napközben nekiláttam, hogy azt az egy, de hatalmas padlófelületet bekenjem az impregnáló első rétegével, ami még hátramaradt: a nappalit. És amikor a fiúk elmentek, akkor kentem be az utolsó sávot, amin még közlekedni lehetett, így ki is zártam magam a házból. Előtte még körülnéztem az üres udvaron: minden csöndes volt, Mars is elment a fiúkkal, az ólak üresen ásítoztak.

Minden évben rengeteg bosszúságot okoznak az állataink és bizony el is szoktam kívánni őket melegebb éghajlatra, de most arra jöttem rá, hogy hiányoznak. Meki és Muki nem mekegett oda hozzám kedvesen, amire válaszolni lehet és nem nyalogatták meg a lábam. A Nyúlak nem szaladtak oda a kerítéshez, ha arra jártam, hogy aztán jól megijedjenek attól a konyhai zöldhulladéktól, amit bedobtam nekik, és végül újra kiszaladhassanak és rávethessék magukat. Egyáltalán: a konyhai zöldhulladékot most már újra a szemétdombra fogom dobni, nem állatnak fogom adni.

Szörnyen elbúsultam. Bementem a házba, hogy befejezzem a kenést és ugyan amióta elkezdtem, arra vártam, hogy elkészüljek már ezzel a derékszaggató munkával, most már inkább odáztam volna a végét: addig is ott lehet maradni. És bevallom: eleredt a könnyem. Rájöttem, hogy nem is Pesttel van bajom, hogy vissza kell ide térni, hanem hogy most már az a mi életformánk: a vidéki, állattartó élet. Lajos is egész nap téblábolt és azt mondogatta: nem az a baj, hogy Pestre kell menni, hanem hogy a munka végeztével nem lehet oda, az otthonunkba visszatérni. Hogy most már újra át kell állni erre az életre: hogy oda mostantól csak hétvégenként, rövid időre mehetünk. Persze vannak hosszabb időszakok is, a tanítási szünetek, de azok is csak egy hetesek, azok alatt nincs állattartás, nincs életmódváltás. Ez csak nyáron van, amire most megint 10 hónapot kell várnunk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lily · http://ficsergo.blogspot.com 2008.09.02. 15:00:29

Mekkora sóhaj szakadt ki belőled. Meg is értem. De legalább 2 hónapot kint tölthetsz a természetben évente. (Bár én bevallom azt hittem ti kiköltöztetek oda.)

kisvax 2008.09.04. 08:47:10

Hát, átérzem, bár mi nyáron is csak hétvégékre, vagy a szabi időtartamára tuduink lemenni. de akkor is...
Azért nagyon remélem, hogy a blogod címe nem lesz : "Az én büdös fővárosom"..:O)

minyike · http://enkisfalum.blog.hu/ 2008.09.04. 11:25:47

Nem, a büdös fővárosom nem érdemel meg nálam egy blogot. Vasárnap este óta tapasztalom minden hátrányát és nem változott a javára.

Era 2008.09.04. 16:41:20

Nahát, szabad ilyet Minyike?? Megríkatni az olvasóidat?? Bevallom engem sikerült kicsit!! Vannak sejtéseim milyen érzés lehetett!! De fel afejjel!! Hétvégén megértő Barátok vesznek körül!!
süti beállítások módosítása