Hétvégén, mint említettem, már szombaton délelőtt egy kevés hó fogadott minket Kisfaluban. Aztán délután jött egy pazar hózápor, aminek következtében lett vagy 2-3 centis hó.

Miután 2006 júliusában megnyitották a szlovákfalusi határt, kialakult az a szokásunk, hogy amikor csak tehetjük, átbringázunk esténként Szlovákfaluba. A bringázás eleinte szükséges volt, mert a schengeni határnyitásig csak turistahatár nyílt itt, ami azt jelentette, hogy csak gyalog, kerékpárral vagy lóháton lehetett átkelni rajta. Ez az esti bringázás több célt is szolgál: persze kocsmalátogatást, de mellette jó sportprogramot is, mellesleg Mars is fut egy jót. Az amikor csak tehetjük azt jelenti, hogy nyáron néhány naponta, ilyenkor pedig, amikor csak hétvégén vagyunk ott, szombat esténként. Ha esik, ha fúj. De hóhelyzet még nem volt: az első télen nem is nagyon láttunk havat, tavaly pedig csak akkor, amikor korcsolyázni jártunk, oda viszont mégiscsak autóval mentünk, mert a négy pár korcsolyát és a négy hokiütőt elég érdekes lett volna hóban bringával elvinni. Meg egyébként is: megvolt a sport bringázás nélkül is.

Tehát az elhatározás kemény: ha esik, ha fúj. Most nyílt először alkalom arra, hogy akkor is, ha hó van. Na most a bringakerék nem elsősorban hóban való közlekedésre van kitalálva, de mit nekünk egy ilyen apró probléma! Amikor elindultunk, épp nem esett, de én már akkor is egyfolytában hajtogattam: Nem vagyunk normálisak. Lajos szerint igen, csak egyszerűen hülyék vagyunk. Lehet dönteni, hogy kinek van igaza.

Véleményem erősödött egyből a falu végénél, amikor elkezdette szállingózni a hó. De mi kitartóak vagyunk, haladtunk tovább. Egészen Szlovákfaluig. Most kivételesen nem jutottunk el a kocsmáig (pontosabban Lajos egy rövid időre mégis), hanem leragadtunk barátoknál. Rövidre terveztük a beruccanást, épp csak egy picit leültünk az asztalhoz. De egyre több minden került a terüljasztalkámra, a beszélgetés is igen jó volt, így nem siettünk haza. Mígnem házigazdáink lánya robbant be a konyhába: odakint hatalmas hóvihar van! Kinéztünk és ugyan viharnak nem lehetett nevezni, de tény, hogy szakadt a hó. Akkor már elég későre is járt, így eldöntöttük, hogy hazaindulunk (bár háziasszonyunk kapacitált, hogy aludjunk ott). Fölvettünk sapkát, kapucnit, kesztyűt és nekiindultunk a meredek emelkedőnek, ami a határhoz vezet. Még jó, hogy ezt az utat még nem újították föl (tervezik), így a sok kövön, kátyún meg tudott kapaszkodni a lábunk (ezen a szakaszon mindig toljuk a bringát). A lejtő tetején, még mindig szakadó hóesésben, fölültünk a bringára és nekiindultunk.

Nem volt egyszerű: szemüvegben azért nem láttunk, mert seperc alatt ráfagyott a hulló hó, szemüveg nélkül meg azért, mert beleesett a szemünkbe. A dinamó nem működött, mert csúszott a forgórésze a gumin. Volt nálunk fejlámpa, de ha fölkapcsoltuk, azért nem láttunk, ha meg lekapcsoltuk, azért. Mindenesetre töretlenül haladtunk előre és ugyan időnként csúszkált a kerék, de esés nélkül hazaértünk. Mars viszont roppant élvezte a dolgot – legalább nem mentünk olyan gyorsan, mint szoktunk. Mire hazaértünk, úgy néztünk ki, mint két hóember (Ákos nem ütött a szüleire normálisságban: otthon maradt a meleg szobában).

Hazaérve száraz ruhába öltöztünk és kb. fél óra múlva én valamiért kimentem az udvarra. Óvatosan, az eresz alatt álltam, hogy ne essen a nyakamba a hó, amikor meglepve vettem észre, hogy egyáltalán nem esik! Ha ezt tudjuk, várunk még fél órát. De nem tudtuk. Meg különben sem vagyunk normálisak.

Tegnap egész délután esett itt Pesten a hó és én lélekben egyfolytában Kisfaluban voltam és elképzeltem, hogy milyen szép lehet ott a hóesés. Ma pedig láttam az Időképen, hogy Kisfalu környékén 20 centi hó esett. Csudaszép lehetett.  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves Rokon 2008.11.26. 02:24:11

Hát ez nagyon jó volt! A ráadás meg, gondolom, amikor beléptetek a meleg szobába!

minyike · http://enkisfalum.blog.hu/ 2008.11.26. 23:35:31

Fázni éppen nem fáztunk, teljesen kimelegedtünk az elemekkel való küzdelemben. És nem lehetett lazítani a ruhán, mert akkor még sokkal jobban ellepett volna a hó – a kapucnim alja így is tele lett, ahogy az a képen is látszik.
süti beállítások módosítása