minyike 2008.03.07. 15:00

Mars története

Holnap lesz 6 éve, hogy Mars belépett a családunk életébe. És mivel holnap remélem nem leszek netközelben, ma írok róla.
2002-ben nőnap péntekre esett. Éppen ezért, miután Marsot elhoztuk a tenyésztőtől, utunk szinte egyenesen Kisfaluba vezetett. Mars akkor négy hónapos volt és ezt a négy hónapot egy kennelbe zárva töltötte (a tenyésztő sokkal inkább üzleti, mint érzelmi alapra helyezi a tevékenységét). Innen, a kennelből szabadult ki Mars a hatalmas telekre, aminek ráadásul a hátsó patak és a erdő felé korlátai (vagyis: kerítés) sincsenek. Egyből megérezte a szabadság illatát, olyannyira, hogy azóta mindig csalhatatlan érzékkel tudja, hogy Kisfalura készülünk, akkor amint meglát egy nyitott autóajtót, befészkeli magát és ki sem lehet onnan robbantani. Egyébként mehetünk bármikor bárhova, akár autóval, akár gyalog, a füle botját sem mozdítja.
Másnap, szombaton megérkezett a szomszédba Tamás, Törpével, aki (mármint Törpe) már akkor is elég idős volt és azóta már máshol szagolgatja az örök vadászmezőket. Törpe átszaladt hozzánk és elkezdte Marsot ugatni, Tamás meg futott utána, ő még nem tudott az új családtagunkról. Törpének viszont volt egy tulajdonsága: előszeretettel támadta meg a nála 20-szor nagyobb kankutyákat is, de ezekből a csatákból nem mindig került ki győztesen. Tamás ezért ijedt meg. De Mars szuka és akkor még kölyök volt, igaz, már akkor is 10-szer akkora, mint a felnőtt Törpe (mivel Mars német juhász, Törpe pedig tacskó volt). Így csak vidám nevetés lett a dolog eredménye. Később sokszor túráztunk együtt a két kutyával, a harmónia köztük teljes volt mindig. Ebbe csak Mars tüzelése szólt bele félévente, igaz, a harmónia akkor nem csökkent, inkább nőtt, elsősorban Törpe részéről.
Azóta Marssal sok minden történt Kisfaluban, főleg jó dolgok. Hatalmas kerékpár melletti futások, fürdések a folyóban, télen szaladgálás a hóban, csúszkálás a jégen és sok-sok kirándulás. Az egyik ilyen alkalmával készült ez a kép, amin azt hiszem látszik, hogy nagyon élvezi azt, ami vele történik:

De történtek kevésbé jó dolgok is: például egy agyament kutya támadása, aminek a fél füle látta kárát. Majdnem egy éve pedig egy jól irányzott oldalról jövő lendületes futással lelökött engem a kerékpárról, aminek a szlovákvárosi kórházban a térdemre kapott négy csinos öltés lett a következménye. (Azóta az ottani kórházat csak Fércműnek hívom.) És tavaly nyáron egy viharos macskaüldözést követően fölnyársalta a fejét egy vasdarabon, erről kép is készült:

Hihetetlen, hogy ez utóbbi nyom nélkül gyógyult be neki és a szerencséje is, hogy az a vasdarab a szemét nem érintette. (A macska persze elszaladt, Mars mindig megkergeti a macskákat, de még nem fogott meg egyet sem, szerintem ez nem véletlen: a macskaüldözés csak erőfitogtatás, pontosan tudja, hogy a macskának milyen karmai vannak.)
És persze azt a megszámlálhatatlan kullancsot, amit az évek során kiszedtünk belőle, még nem is említettem.
De mindezek ellenére azt hiszem, hogy ő is, akárcsak mi, Kisfaluban érzi igazán otthon magát.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása