Biztos nem így kéne lennie, de nekem ebben az egész angliai kalandban talán a legjobban a már említett nyuszik tetszettek Upper Froyle-ban. Nagyon helyesek voltak, ahogy láttunkra elugribugriztak mutogatva a kis fehér popsijukat.
De kétségkívül sok kárt okoznak: üregi nyulak lévén összetúrják mindenhol a földet. Most arra állatbaráti szempontból nem térnék ki, hogy hogy is kezelik ott azt a problémát, hogy ezek a nyuszik 6 hetente ellenek 10-12 kisnyuszit, vagyis szaporodnak, mint a nyulak. Még pontosabban túlszaporodnak. Megértem, hogy ezt a problémát kezelni kell és bízom benne, hogy ott is vannak állatvédők, akik miatt az átalam hallott megoldás a lehető legkíméletesebb megoldás.
Viszont ahogy megláttam őket, elképzeltem Lajost, hogy mit szólna ehhez. Én arra tippeltem, hogy egy csúzlival ülne a kert sarkában és lesné, mikor bukkannak fel, akkor egy jól irányzott lövéssel gondoskodna a vacsoráról. Ő, amikor meghallotta, hogy ott mennyi nyuszi van, egyből határtalanul lelkes lett, azonnal indulni akart. Ő ugyan más megoldást választana arra, hogy hogy kerüljenek az asztalunkra, de abba a megoldásba sem én, sem más állatvédő nem egyezne bele.
A másik dolog, amitől már Lajos csak a fejét tudta csóválni, az volt, hogy kiderült, hogy satuzva fékezni azért, mert egy állat áll keresztben az úton, nem csak nekem kell. Andrással voltunk az egyik hétvégi kirándulásunkon, amikor egy fácán miatt kellett így tennie. El is meséltem Andrásnak, hogy bezzeg Lajossal ez sosem történik meg, pedig hogy szeretné. Csak velem, de rendszeresen. Meg ezek szerint Andrással is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása