2008.06.02. 16:33
Bringa- és vonattúra
Ezen a hétvégén gyermekeink nem tartottak velünk és mivel Mars tüzel, őt is a gyerkőkre hagytuk, így csak ketten készültünk Kisfaluba. Így adódott, hogy egyszer már én is véghezvigyem ezt a vonat-bringa kombinációs utazást.Így pénteken délután 3-kor bringára pattantunk és elkerekeztünk Rákospalota–Újpest vasútállomásig, ez tőlünk kb. 5 km. Egy gyors lángosevés és az ezzel bejuttatott zsírmennyiség némi alkoholban történő feloldása (nagyon némi és híg alkoholban, a melegre való tekintettel) után fölszálltunk a váci vonatra. Az nagyon jó, hogy most már lehetőség van a bringával való együttutazásra, de ember legyen a talpán, aki egyedül azokon a magas lépcsőkön fellöködi a bringáját, pláne, ha farnehéz az oldaltáskában rejlő, hétvégére szükséges dolgoktól. Ez minden fel- és leszállásnál külön, előre megbeszélt logisztikát kívánt.
Vácon átszálltunk a Messzifaluba vivő kis pirosra. Ez másfél órán keresztül kanyargott mindenfele a Nagy Hegyen, mire Messzifaluba ért. Ez a falu kb. 20 km-re van Kisfalutól, de természetesen meg kellett pihenni Szlovákfaluban, ami természetesen útba kellett, hogy essen. Azon belül is természetesen a kocsma, ahol a nagy melegre való tekintettel én már csak szódavizet kívántam inni. Nem maradtunk annyira sokáig, mint szoktunk, mert igen zavart minket a ránkrakódott izzadság és vonatkosz. Így végül este fél10 körül érkeztünk Kisfaluba. Útközben még elhatároztuk, hogy este megejtjük az idei első szalonnasütést. Így hazaérvén először tűzrakás, majd, mivel már sötét volt, fejlámpánál való fürdés a hordó alatt, ezután nyárskészítés következett, végül a finomra sült hagyma-kóbi-szalonna együttest befaltuk, nyami.
Vasárnap gyűjtöttünk némi bodzavirágot (mivel most van itt a szezonja, ilyenkor tömegével készül nálunk a bodzaszörp) és elhatározásunk szerint, este 6-kor indultunk vissza bringával Messzifalu felé. A vonat kevéssel 8 előtt indult, így az idő bőségesen elégnek ígérkezett. Igen ám, de először egy megálló Kisvaxéknál (rózsafényképezés ürügyén), később egy megálló Esztinéninél és az utcán legelésző libáinál, akik gyönyörű hatalmasra nőttek már.
Végül egy utolsó megálló természetesen Szlovákfaluban a már megszokott intézményben, és az útra tervezett idő nagy része el is folyt. Így a Messzifaluba vezető, leginkább emelkedős út rohamsebességű, tüdőkiköptető, popsiszaggató és bogárfalatozó lett. És közben izgulós is: le ne szakadjon az ég, amint azt már jó néhány órája ígérgette. Nem szakadt le, a vonathoz utolsó percekben begurultunk. A jegyvásárlással jó idő eltelt, de szerencsére egy néni személyben töltötte be a jegypénztárosi és a vonatindító szerepét, így amíg ő nem végzett a jegyeink értékesítésével, a vonat sem indulhatott el. A néni egyébként nagyon ügyesen sípolt, csak úgy, a szájával. Meg is kérdeztem tőle, hogy beépített sípja van-e. Elárulta, hogy kénytelen volt megtanulni, mert folyton elhagyta a sípját.
A kis piros kanyargása közben ránk is sötétedett, de legalább nem izzadtunk úgy, mint odafele. Vácott már sötétben szálltunk át és Újpesten fél11-kor szálltunk le a vonatról. Jó kis élmény volt, de a popsimat még most is érzem, így annyira nem bánom, hogy már biztosan tudjuk, hogy legközelebb autóval megyünk.
Talán föltűnt, hogy a beszámolómból a szombat kimaradt. Nos, ennek oka van: a szombatunk olyanra sikerült, hogy ha nem is egy misét, de egy külön beszámolót megér. Türelem szombati beszámolót terem.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Beszólások