„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – Tamási Áron
Sörösóra
Időjárás most
Beszólások
Saille:
Várom az új fészkedet! :) (2009.01.19. 08:33)Blog kérdés III.
Saille:
Milyen jó dolgod van a ti kis tavatoknál... Sebaj, nemsokára oda is mész. :) (2009.01.13. 20:00)Egy kis adalék …
Saille:
Na ezen meg könnyesre hatódtam... Lélekmelengető, ismét. (2009.01.08. 23:03)Boldog Új Évet! – naptárral
minyike:
@Saille: Én is állandóan álmos vagyok... ez már a tavaszi fáradtság?... de hol van még a tavasz??? (2009.01.08. 21:23)Kívánalmas téli szünetünk
Saille:
Ez megint egy szívet melengető kezdeményezés Örülök, hogy részetek volt benne, szinte látom magam ... (2009.01.08. 08:24)Punnyadós óév vége – majd szép évkezdet
Két, amúgy vidéki gyökerekkel rendelkező pesti ember egy kis faluban találja meg az otthonát. Ez a blog a falusi életérzésről szól, ezért Kisfalu valódi nevét itt nem írjuk le soha.
Kisvax írta, hogy kitalálta Szlovákfalu angol nevét és ez Chinatown. De azt is írta, hogy figyeljünk a kiejtésre. Én ezt nem értettem és várnom is kellett a találkozásig, hogy megértsem, pedig pofonegyszerű, ha az ember valóban odafigyel a kiejtésre. Ugye nem kell ideírnom Chinatown kiejtését? (Elég hülyén nézne ki.) Csak egy lényeges részletét írom ide: csáj. A csáj szláv szó, a jelentése: tea. Szlovákul leírva: Čaj. Ámbár ennek az italnak, amiről most írok, nem tudom, mennyi köze van a teához. Ez ugyanis egy szlovák ital, amiből háromféle létezik: van a Tatranský Čaj, ez 52%-os, a Goralský Čaj, ez 62%-os, végül a Zbojnícky Čaj, ez 72%-os. Ezek a százalékok természetesen alkoholt jelentenek és így olvasva elég rémisztően hangzanak. De érdekes módon, a Čaj finom: meggyes izesítésű likőrféle, aminek az erejét nem lehet érezni, amikor az ember issza. Annál inkább akkor, amikor már csúszik le a nyelőcsövön. Viszont gond nélkül lehet inni és ettől veszélyes. Számtalan kisfalusi és nem kisfalusi barátunkról van fényképem, ami „becsajozva” mutatja őket – ahogy én nevezem, ha valaki a kelleténél (max. 3 cl) többet iszik Čajból. És köztük már szép számmal vannak olyanok is, akikre (vagyis inkább az oldalbordájukra) ez olyan hatással volt, mintha csak a vasfüggönyt építették volna újra föl a magyar-szlovák határon. Tehát: bezárult. És mit tagadjam: rólam is készülhetett volna már ilyen fénykép, hiszen én is már egyszer csúfosan becsajoztam, bár természetesen ez nem az én hibám volt: az asztalszomszédom itatott vele folyamatosan. Szegény Kisvax pedig két-három éven keresztül csak hallgatta a csajozós történeteket, de először babákat várt, utána pici babái lettek (ebben a sorrendben). És idén végre számára is eljött a nagy pillanat: meglátogathatta a szlovákfalusi műintézményt és megkóstolhatta a Čajt. De neki volt annyi esze, hogy okult mások hibájából: megmarad a 3 cl-es adagnál. Így ő csak élvezi a Čajt. Mit élvezi, rajong érte! Így aztán nem csoda, hogy mostanában mindenről, még az én angliai utamról is már csak egy szó jut az eszébe: csáj.
Beszólások