December 30-án hallottunk először arról, hogy esetleg már jó lesz a jég a szlovákfalusi horgásztavon. 31-én pedig már azt hallottuk, hogy sokan korcsolyáztak a tavon. Így mégiscsak úgy alakult, hogy ha az Óév végén nem is, az Újév elején rengeteget korcsolyáztunk: mivel vendégeket vártunk Szilveszterre, őket kértük meg, hogy hozzák el Pestről a korcsolyáinkat, így ez a gond is megoldódott. Vendégeink viszont voltak annyira buták, hogy a saját korcsolyáikat nem hozták el. Így jártak.

Január 1-jén mentünk ki végül is először a szlovákfalusi horgásztóra korcsolyázni. Először csak óvatosan kezeltük a kérdést, de látszott, hogy a jég vastag, biztonságos. Kisfalusi szomszédunk egy népes család, ők is ott voltak akkor és szinte minden szlovákfalusi korcsolyás ismerősünk is. Már az elején látszott, hogy itt nagy hokimeccs lesz. És eljött az, ami eddig még sosem: hokimeccs Kisfalu és Szlovákfalu között. Én nem néztem meg a meccset, mert korcsolyázgattam, a végeredmény a játékosok szerint: Szlovákfalu győzött, Kisfalu nyert (de lehet, hogy fordítva). Aznap borús időben folyt a korcsolyázás, ½ 3 körül mentünk ki és sötétedésig, kb. ½ 5-ig maradtunk. A program így is maradt minden nap.

2-án már nem volt olyan borús az idő, ki-kisütött a Nap, így még jobban éreztük magunkat. A társaság részben kicserélődött: népes szomszédaink hazautaztak, így ők már nem jöttek, de jöttek mások Kisfaluból, akik kevésbé hokisok, inkább korcsolyázósok. És így alakult ez a szlovákfalusiakkal is. Így a nagy hokimeccsek elmaradoztak, átvették a helyüket a tó felületén való barangolások, főleg a kutyák örömére.

3-án is ez folytatódott, ezúttal viszont ragyogó napsütésben, kék ég alatt.

Szlovákfaluban, aki tud korcsolyázni, csak a tó jegén tanult gyerekkorában. Tehát csak akkor volt alkalmuk korcsolyázni, amikor befagyott a tó. Ha akadt olyan tél, hogy nem fagyott be, akkor egyáltalán nem korcsolyáztak. Hokizni is csak a saját fejük után tanultak. Lajos gyerekkorában egyesületben hokizott, mégis szinte lepipálják, de legalább egy szintben van a tudásuk vele.

Vasárnap még a Pestre való kényszerű visszautazás előtt még egyszer kimentünk a tóra, újból borongós időben. Viszont ekkor szabadnap lévén mindenki összegyűlt, akiben van egy kis hokisvér. Így aztán újra hatalmas hokimeccs kerekedett. Mivel a kutyák (Mars és egy vizsla) több ízben akadályozni próbálták a meccset (Mars csak szelídebben, beállt a pálya közepébe, a vizsla viszont többször is ellopta a korongot), nekem az volt a feladatom, hogy Marsot távol tartsam a meccstől. A tó felső végénél van néhány száraz fa, ami ilyenkor belefagy a jégbe, ide mentem Marssal, ágakat törtem le és dobáltam neki. Aztán kitaláltam egy jó mulatságot: megfogtam a szájában levő fát, amit ő el nem engedne és elkezdett húzni. Eleinte mindig csak hátrált, úgy húzott, de egy idő után mellettem kezdett el futni, szájában a fa, amit én fogtam. Így húzott elég nagy sebességgel a jégen. Ez volt a fakutya.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása