minyike 2008.05.23. 13:13

Állataink 2002

Amikor belevágtunk a falusi életmódba, elhatároztuk, hogy állatokat is fogunk tartani, már csak azért is, mert a kertben volt néhány, felújítható állapotban levő ól. Sokan kérdezik tőlünk, hogy hogy vagyunk képesek (pontosabban Lajos hogy képes, mert én nem vagyok képes) levágni a saját állatainkat és utána megenni őket. Úgy, hogy végig szem előtt tarjuk, hogy miért is vannak: azért, hogy végül megegyük őket. Ezzel olyan élelmiszert eszünk, amiről tudjuk, hogy honnan származik. Nem etetjük őket táppal, csak zöldtakarmánnyal (a kertből) és gabonával: búzával, kukoricával, napraforgóval. Rövid életük van, de az a rövid életük mindenképpen tartalmasabb, mint a boltban vásárolt jószágoké: amennyire lehet, szabadon tartjuk őket. Ebben szerencsére Mars is partner: nem bántja őket addig, amíg a szárnyas jószág el nem kezd túl hevesen kalimpálni. Ilyen esetben már néhányszor megesett, hogy megveregette az ugribugri hátát, hogy ugyan nyugodjon már le, aminek például egy előre nem tervezett csirkepaprikás lett a következménye: a nyílt combtörést szenvedett állat még ilyen módon gyorsan feltálalható.
Olyan állatot kell tartanunk, ami felnő az alatt a két nyári hónap alatt, amit mi Kisfaluban töltünk. Erre leginkább egy előnevelten vett baromfi alkalmas. Nem is emlékszem már, hogy honnan jött az ötlet, hogy először kacsával próbálkozzunk. Állattartási tapasztalataink előtte egyáltalán nem voltak. Vettünk 18 előnevelt kacsát Mohorán, a Mikszáth-ház mellől. 2 kivételével fehérek voltak, de egyikük szinte teljesen fekete, egy másik pedig félig fekete volt, mindketten kék szárnytollakkal.
El is nevezték őket a gyerekek Kéményseprőnek és Kéményseprő Inasának. Ezzel meg is pecsételődött a sorsuk: egy névvel rendelkező állatot nem lehet megenni (legalábbis a kezdő állattartó első évében, később már igen). Így augusztusban az összes többi jószág becsüccsent a mélyhűtőbe, ők ketten pedig elköltöztek Dunakeszire, egy ismerőshöz. Ő lett a legjobban lelkibeteg, amikor pár hónappal később a két kacsa eltűnt, a szomszédok szerint róka által, de az után a róka után is csak gumicsizmás lábnyom maradt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása