Amióta megnyitották a határt, ami azt jelenti, hogy bárhol és bármikor át lehet kelni, ha az embernél van érvényes útlevél, vagy személyi, egyszer sem találkoztunk ellenőrzéssel. Pedig a határőrökből rendőrök lettek és többször is hallottuk, hogy a határövezetben sokkal gyakoribb lesz az ellenőrzés. Most viszont megtörtént az első ellenőrzés, hol máshol, mint az erdő közepén.

Amikor a bringatúrán kerestük a hidat, a földút végén, az erdő közepén láttuk meg az üres rendőrautót. Pár méterrel később ott volt a rendőr is. A következő párbeszéd zajlott le köztünk:

– Jó napot kívánok! Hova, hova?
– Szeretnénk megtalálni a hidat.
– De azt ugye tudják, hogy a határt csak érvényes útlevéllel vagy személyivel lehet átlépni?
– Igen, itt van nálunk.
– Kérem, hagy nézzem meg.
Megnézi, minden rendben, visszaadja.
– Kutyát nem lehet szabadon engedve sétáltatni, az erdőben sem.
Lajos Marsot visszahívja, pórázra köti.
– Kutyát még pórázon vezetni sem lehet kerékpárral, csak gyalog. Megvannak az ebvezetés szabályai. De ettől eltekintek. Jó kirándulást. Arra figyeljenek, hogy ha lehet, ne lépjék át az államhatárt, rendben?
– Jó, rendben.

Na most, mint említettem, a határt bárhol és bármikor… Mi mindenesetre, ígéretünk ellenére, most sem tartottuk be a rendőri intelmet: biza átléptük több ízben is a határt. És ez ellen a határnak semmi kifogása nem volt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.