Ez a vasárnap valóban nyugis volt: alig dugtuk ki az orrunk a házból, bent tettünk-vettünk. Reggel jó sokáig aludtunk, olyan jól, ahogy csak ott lehet aludni. Arra ébredtünk, hogy szó szerint a hasunkra sütött a Nap. De ez kb. csak addig tartott, amíg fölkeltünk. Később beborult, de legalább nem esett, egész addig, amíg el nem indultunk vissza Pestre. Az úton már végig esett.

Én varrónapot tartottam, már csak azért is, mert azt bent a fűtött szobában lehet csinálni. Már évek óta Kisfaluba telepítettem át a varrógépet, mert Pesten nincs időm varrni. Így aztán összegyűjtöm a varrnivalókat és időnként tartok egy-egy varrónapot. Most a legfontosabb a porszívó porzsákja volt, amiben tönkrement a cipzár és ki kellett cserélni. (Mielőtt valaki megkérdezné, hogy miért nem használok papír porzsákot: mert kipróbáltam és masszívan utálom.) Így viszont, hogy elkészült, legalább meg tudtam ejteni a már hetek óta igen esedékes porszívózást.

Azért hogy legyen valami kis szórakozás és séta is a napban, elmentünk meglátogatni a már igencsak felcseperedett Hatosikreket. De ide is hiába mentünk: már elkeltek. De legalább nagy kedvencem, Kistehén ugyan Pestre került, de a családban maradt, így remélem, lesz alkalmam még látni. Szerintem nagyon szép kutyus lesz belőle.

De nem kell azt képzelni, hogy ha nyugis volt a vasárnap, unalmas is volt. Olyan Kisfaluban nincs. Egész nap megvoltak a teendőink, az étkezéseink is komótosak voltak és ugyan a Hatosikreket nem találtuk meg, de a szüleikkel jót játszottunk, a gazdájukkal jót beszélgettünk.

Annál unalmasabb lett most ez a beszámoló. Ez van, ezt kell szeretni.
 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.