minyike 2008.09.29. 20:16

Az Ismert Ember

Miután megkaptuk a hírt, hogy Kedves Rokonék megérkeztek, futottunk haza. Kedves Rokonasszony addigra már túl volt a vécé fölavatásán, már tűkön ült, hogy kipróbálhassa (szerintem előtte 3 napig még otthon sem ment el, direkt).

Rendelésükre, mint mindig, ismét tárcsás husit kellett készíteni vacsorára, a hozzá való zöldsalátával. Rokonék hoztak még egy cukkinit és egy padlizsánt, ezt is megsütöttük még a husi és a virsli után a tárcsában maradt megpirult olajos pácban, isteni lett. Több réteg bundakabátot öltve magunkra kint az udvaron (bent a házban sem volt melegebb, mert nem fűtöttünk végül be) nekiláttunk a vacsinak. Kb. a felénél tartottunk, amikor népes embersereg sétálgatott a faluban lefele: Kisvaxék, Gézáék és vendégeik. Mivel előzetesen mindenkit meginvitáltunk, hogy térjenek be, az emberfolyam bekígyózott az udvarba, ahol annak rendje és módja szerint meg is lettek kínálva mindenféle enni- és innivaló ínyencséggel (csak az utóbbiakból kértek).

Szeptemberben most először sikerült végre egy teljes hétvégét Kisfaluban tölteni. Bár nehezen indultunk, mert megvártuk Miki edzésének végét, ami este 9-kor volt. Nem is normális dolog ez: egy edzést pénteken este 9-ig tartani. Így mikor végre hazajött, megfürdött, evett, már negyed 11 volt. Akkor tudtunk elindulni, fáradtan, mégis fontosnak tartottuk, hogy elmenjünk még este: sokkal jobb úgy kezdeni a napot, hogy már ott kelünk föl. De megfogadtuk, hogy többször ez nem fordul elő: a meccs-szezon beindulásával Miki úgyis egyre kevésbé fog velünk jönni, de ha jön mégis, kihagyatjuk vele a pénteki edzést.

… várhatóan jövő hét elejétől kapható lesz az összes könyvesboltban :)))

A grafika mellesleg az ImageChef honlapján készült, konkrétan itt.

minyike 2008.09.25. 15:13

Őszi ruha

Úgy gondoltam, hogy az ősz beköszöntével valami barnás-pirosas-sárgás árnyalatot fogok felölteni. Ehhez a tervem szerint régi őszi képekhez nyúltam volna vissza, mert idén még (szerencsére) nem jött el a fák leveleinek színesedése. Aztán a nyár közepén rámköszönt ezen színárnyalatok tobzódása egyik kedvenc növényem (van Gogh-gal közösen), a napraforgó napsütötte tányérjaiban. Igaz, ezek a képek egyáltalán nem őszi hangulatúak, de akkor már tudtam, hogy ez lesz idén ősszel a meghatározó motívum.

Később még egy barnásvörös szín került napirendre: a burkoló kövünk. A padlónk egy részlete lett így a háttérkép, ami idáig egyáltalán nem volt, mert nem találtam olyan képet, ami elbírná a folyamatos ismétlést – ez egy tájképpel elég furán nézne ki.

Lehet gyönyörködni – vagy szörnyülködni, kinek mit. Nekem legalábbis tetszik a művem. Legközelebb csak télen fogok ruhát váltani.

minyike 2008.09.24. 16:03

Idei Nyúlaink

Elég kevés szót ejtettem idén a Nyúlainkról. (Tudom, hogy azt a szót, hogy nyúl, csak egyes számban szokták hosszú ú-val írni, de nálam ők a Nyúlak, így hosszú ú-val és mivel ez tulajdonnév, nagy N-nel.) Mert az igaz, hogy kiestek a kegyeimből akkor, amikor nem gondozták a kicsinyeket, de attól még ők a mi idei Nyúlaink voltak. Részt vettek az életünkben, sokat kacagtunk és bosszankodtunk is rajtuk.

minyike 2008.09.23. 08:04

Szavazás II.

Mivel a hétvégén a gyulai áztatás miatt nem voltunk Kisfaluban, egy régi témával foglalkozom most. Még augusztusban szavazásra bocsátottam két kérdést, azóta pedig mélyen hallgattam róluk. Rég itt volt már az ideje, hogy eredményt hirdessek.

minyike 2008.09.22. 07:24

Szülinapocska

Bizonyos kedves kisfalusi ismerőseim éppen ma, éppen ketten, éppen két esztendősek, úgyhogy Isten éltesse őket sokáig!

Szüleiknek pedig üzenem, hogy a lángosos zárva volt.

Tegnap hatalmas lelkesedéssel beszámoltam arról, hogy készen vagyunk. De azért ez nem teljesen igaz.

Nem került például vissza a helyére a sparhelt, mert így, hogy nincs bekötve a kéménybe, látszik, hogy tele van korommal és még úgy kéne kipucolni, hogy kint van a tornácon, hogy ne bent kormozzon. De amilyen hideg idő van mostanság, lehet, hogy előtérbe kerül ez a teendő. (Vasárnap is csak 17 fok volt bent a házban, de a munka hevében ezt nem éreztük.)

minyike 2008.09.15. 20:03

Készen vagyunk

Na ezt nem úgy kell érteni, hogy totál kikészültünk, hanem hogy elkészültünk végre!

Ez a hétvégénk is csonka volt, legalábbis kisfalusi értelemben. Szombaton nagyonnagy családi összejövetelen voltunk, ami eléggé elhúzódott. Onnan még úgy indultunk pesti haza, hogy átöltözünk, Marsot magunkhoz vesszük és indulunk is Kisfaluba, de ekkor már este 10 felé járt az idő. Gyermekeink erősen tiltakoztak az esti indulás ellen és szentül ígérték: inkább korán kelnek vasárnap, csak vonulhassanak végre ágyba.

minyike 2008.09.11. 14:14

Ünnepnap van ma!

Éppen ma 7 éve, 2001. szeptember 11-én vettük meg a házikónkat Kisfaluban! Ez fölér egy születésnappal, de mivel ma sajnos épp nem vagyunk ott, nem gyertyás tortával ünnepeljük meg az évfordulót. Ellátogatunk a Várba, a Borfesztiválra, ahol mikor máskor lenne Ghymes-koncert, ha nem ma?

Vasárnap annyira jó, nyári időnk volt, hogy úgy döntöttünk, padlókenés ide, fürdőszobaépítés oda, elmegyünk a Folyóhoz egyet fürdeni. Mert erősen lehet, hogy ez volt az idei utolsó alkalom erre.

Ákosnak nagyon tetszett a múltkori, híd alatti hely, amit a bringatúra alkalmával leltünk. Akkor nem találtuk meg az oda vezető szekérutat, de ez most egyből sikerült. Kicsit göröngyös, de szekérrel is, bringával is járható. Itt a part nagyon meredek, kb. 3 méter magas, aminek az oldalába valószínűleg horgászok faragtak (ástak) lépcsőfokokat, így lehet lemenni a vízhez, amibe még mindig meredeken szakad bele a part. Mars is boldogan velünk tartott és ilyenkor természetesen ő az első, aki belecsobban a vízbe. Kimászáskor pedig összevizezi az agyagos partot. Emiatt a bejutás nem bonyolult: az ember megáll a víz szélén, lép egyet és már bele is csúszott a vízbe. Kijutni annál nehezebb, de mindig lehet találni néhány növényt, amibe bele lehet kapaszkodni.

Most, hogy már kezdünk kifele lábalni a burkolás okozta sokkból, szeretnénk lassan az előnyeit is élvezni. Ennek érdekében én vasárnap fölkentem a legeslegutolsó fölkenendő réteget a nappali kövezetére, Lajos pedig elkezdett fürdőszobát építeni.

Életem párjának az az alapelve, hogy ha majd egyszer a közeli vagy távoli jövőben valamire szükségünk lesz, azt vegyük meg minél hamarabb, aztán tároljuk imitt-amott, ahol éppen van hely (emiatt már általában sehol sincs hely) és majd évek múlva építsük be, használjuk. Többek között így dekkol a pesti hálószobában már jó pár éve egy gázfőzőlap és egy villanysütő és ugyanígy van a birtokunkban jó ideje már egy másik vécécsésze tartállyal, zuhanytálca és mosdókagyló. Tehát ezeket most „csak” egyszerűen a helyükre kell passzintani. De hogy ezzel a több éves zuhanytálcával mi lesz, arról perpillanat fogalmam sincs.

A hétvégénk ismét úgy sikerült, hogy csak több részletben tudok beszámolni róla.

Ez a hétvége kivételesen nem pénteken indult, hanem szombaton és kevés jutott belőle Kisfaluba: szombat reggelre Megértő Barátokhoz voltunk hivatalosak a Nagy Hegy túloldalára, szintén egy nyugodalmas hétvégi lakba. Mivel ugyancsak szombaton 4-5 óra körül Szlovákfaluba voltunk hivatalosak nőifoci meccset nézni és az azt követő ereszdelahajamat alatt palacsintát sütni, úgy terveztük, hogy Barátoknál kb. 3-ig maradunk. Csakhogy ez a baráti összejövetel túl jóra sikerült ahhoz, hogy 3-kor fölpattanjunk és otthagyjuk: mire először megnéztem az órát, már elmúlt 6 óra is. Akkor elköszöntünk, összekaptuk magunkat és irány Kisfalu. Mire a házat kinyitottuk és a bringákat előszedtük, már 8 körül járt az idő.

… egy más szemszögből. És nagyjából hassal landol az eb.

Még augusztus végefelé szomszédfalusi barátok hívtak fel: már nagyon szeretnék Kisfalunál megnézni a Folyót, mert még sosem látták, elmennék-e velük (épp Marssal kettesben voltam). Egyből igent mondtam. Marsot meg sem kérdeztem, mert a kérdés költői lett volna: mindig kapható egy fürdéssel összekötött bringázásra.

süti beállítások módosítása