Amióta megnyitották a határt, ami azt jelenti, hogy bárhol és bármikor át lehet kelni, ha az embernél van érvényes útlevél, vagy személyi, egyszer sem találkoztunk ellenőrzéssel. Pedig a határőrökből rendőrök lettek és többször is hallottuk, hogy a határövezetben sokkal gyakoribb lesz az ellenőrzés. Most viszont megtörtént az első ellenőrzés, hol máshol, mint az erdő közepén.

Nagyon szeretem Petőfinek A gólya című versét. Ebben írja:

„Én ellenségemül néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.”

Mindig örülök, ha gólyát látok és szomorú vagyok én is, ha elmennek, de ennél nagyobb szomorúságom is van: ilyenkor nekünk is el kell költöznünk Kisfaluból, vissza Pestre. Ez minden évben megvisel, de ennyire még sosem viselt meg, mint idén, most vasárnap.

Megszületett a Kecskebóttal kapcsolatos döntés: kecskéink gyalog fogják megtenni a Szlovákfaluig vezető utat. Ugyan tartottunk tőle, hogy esetleg ez sok lesz nekik, nem fogják bírni. Éppen ezért a következő tervvel indultunk el: a két fiú vezet egy-egy kecskét, mi szülők pedig két-két bringát vezetünk. És ha úgy tűnik, hogy a kecskék nem bírják, bringára pattanok és hazaszáguldok az autóért.

Ezt a túrát is nagyon régen terveztük: néhány éve találkoztunk egy lovas szekérrel, akik a Folyón túlról, Szlovákiából jöttek át. Ez nagyon megdöbbentett minket: úgy tudtuk, a vasúti hídon kívül nincs a közelben más híd a Folyón. Azóta szerettük volna megtalálni azt a bizonyos hidat, amin átjött a szekér. Aztán két nappal előbb, a Folyón kenuzva alulról láttuk, hogy három híd is van errefelé.

… ferde. Az úgy történt, hogy kértek tőlünk ezen a nyáron néhány apró szívességet és ezt meghálálandó (és Lajost fölköszöntendő) egy üveg bor társaságában egyéb ajándékot is hoztak: pálinkás és boros méretben készült ferde talpú poharakat. Igen mókás látványt nyújtanak. Hogy ne érezzék ezek a poharak haszontalannak magukat, le is vittem őket a pincébe (mert a konyha még mindig ott van) elöblíteni, hogy aztán megfelelő tartalommal meg lehessen őket tölteni. Fogtam az egyik kezembe hármat és a másikba is, majd le akartam tenni őket az asztalra. Igen ám, de a talpuk épp nem úgy állt, ahogy kellett volna, így aztán ettől dülöngéltek jobbra-balra.

Úgy tűnik, a Nyúlak vérében erősen jelentkezik valami üregi vér: nagyon szeretnek ásni, lehetőleg minél nagyobb lyukakat. Félő volt, hogy egyszer csak kiássák magukat az ólból. De ehelyett végül sokkal jobb mulatságot találtak. A tőlük jobbra levő ól idén üres, kihasználatlan. Amikor állatokat tartunk, az óludvaron adunk nekik mindenféle magot is enni, ebből pedig szokott jócskán hullani a földre is. Ezekből a következő évben pedig szépen nő a búza, árpa, zab – vagy egyszerűen csak a fű. Ez történt idén ezzel a harmadik óllal is: derékig érő fű zöldellt benne. A Nyúlak pedig úgy döntöttek, hogy idén is zöldebb a szomszéd fűje és a két ól közötti kerítésen levő pici lyukat kitágítva szépen sorban átosontak oda. És ha már az ólajtót nyitva találták, be is költöztek oda is. Így akárhányszor arra jártam, mindig találtam Nyúlat mindkét ólban, változó elosztásban. Úgy gondoltam, ezzel nem okoznak kárt senkinek. Nem úgy Lajos: ahogy megjött, egyből két téglát helyezett a lyukhoz, hogy ne mehessenek át. Így nem tudtam végül is fényképet készíteni a költözködőkről.

Pénteken pár perc késéssel érkeztem a megbeszélt találkozóra, hogy elkezdjük szedni a szilvát. Nem maradtam le semmiről: még csak hárman voltak ott. Vártunk még egy darabig, de megérte: szép lassan elkezdtünk gyülekezni és ezután elindultunk szilvát szedni. Aki még később jött, annak sem volt nagyon nehéz dolga: a falu közepén szedtük a szilvát, bárki könnyen megtalált minket. Ponyvát terítettünk egy-egy fa alá, azután egy vállalkozó szellemű egyén fölmászott a fára, jól lerázta a szilvát, mi meg, babám, szedtük a rózsás vödröcskénkbe.

A múlt héten a szlovákvárosi Lidl-ben vettem kétféle mikroszálas csodakendőt aránylag kedvező áron. Mindkettő AquaPur márkájú. Az egyik univerzális kendő, 3 db van egy csomagban és ez 80 korona volt (mai áron 640 forint). A másik ablaktörlő kendő, ebből 2 van egy csomagban, az ára 70 korona (560 forint). És csak jót tudok mondani róluk! Az univerzális kendőt csak hideg tiszta vízzel használtam, nagyon jól ki lehet csavarni és minden koszt összeszed. Végül arra jöttem rá, hogy ablakot tisztítani pedig úgy lehet, hogy ezzel az univerzálissal lemosom a keretet is, az üveget is és a száraz ablaktörlő kendővel varázsolom az üveget tisztává. Mindkét kendő fehér és aránylag tisztán kerül ki a hideg vízből, de mindketten 95 fokon moshatók. Ajánlom őket mindenkinek, hátha a magyar Lidl áruházakban is kaphatók. Az ablaktörlő kendő pedig szemüvegtisztítónak is tökéletes.

Mert azt Móricka úgy képzelte, hogy amit leírtam néhány napja, azzal hipphopp megleszünk és legkésőbb vasárnapra visszahurcolkodásostul már túl is leszünk az egészen. Nagy lendülettel nekiláttunk a meszelésnek, a fürdőben és a vécében most először, a többi helyiségben csak frissítve. A nappaliban észrevettem, hogy a falon itt-ott valamelyest az utolsó réteg vakolat kissé kong és felpúposodott. Lajos nekiment a meszelőhengerrel és ez a vakolatréteg megadta magát, lejött. Ezután végigkocogtattuk a falat és kiderült, hogy több helyen is ilyen a helyzet. Majdnem az egész falon. Ezeken a helyeken le is vakartuk ezt a gyenge réteget. Valószínűleg anno 4 éve a kőmívesek az utolsó réteg simítóvakolatból kispórolták a cementet, mert csak ez a réteg jött le. De ez épp elég.