Ez egy lelkizős bejegyzés lesz, az első ilyen, és remélem, az utolsó is egyben.

Vasárnap reggel arra ébredtünk, hogy hasunkra süt a Nap. Gyönyörű idő lett, napsütéses meleg. Egyből reggel sorban számba is vettük a teendőinket – amelyek közül persze estig talán ha a fele megvalósult.

Falutakarítás

Az időjósok szerencsére megint alaposan mellétrafáltak. Szombatra kiadós esőt jósoltak az egész országra, kivéve a délkelet-Tiszántúlt. Úgy lehet, Kisfalu aznap délkelet-Tiszántúlra költözött, mert egész nap nem esett az eső, a Nap is talán többet sütött, mint nem. (Azt nem tudom, hogy délkelet-Tiszántúl hova költözött, mert ahogy az Időkép archívumát nézem, az egész Tiszántúlon egész nap esett a kiadós eső, összességében mintegy 20 mm.)

Következzen a sorozatban az utolsó rész.

A sorozatot (Akik megértenek minket...) megszakítva egy friss hír az Internetről:

Készül az új KRESZ

A tervezetből:
„A sebességhatárokat nem változtatnák meg, de a keskeny utakon (ahol nincs két külön sáv felfestve) például 90 helyett csak 70-nel lehetne hajtani. Vizes útburkolaton ... egyéb, nem lakott területen 70-nel hajthatnánk.”
Próbált már valaki a Kisfaluba vezető úton (akármelyik Szomszédfaluból) 70-nel hajtani?
(Ez a traktor is például vagy kínjában hátrafele megy, vagy olyan gyorsan hajt, hogy csak mi látjuk hátrafele mozogni a kerekét.)

Akkor folytatódjék az utoljára megkezdett téma.

Mert vannak olyanok is, akik nem értik, hogy miért jó az nekünk, hogy elmegyünk falura, a kissé puritán körülmények közé, küzdeni a fával tüzeléssel, a meleg víz előállításával, egy jó darabig a vízhordással és jelenleg még a kerti budival is. Na meg küzdeni az állatokkal. Amikor itt van nekünk Pesten egy összkomfortos lakásunk. Nem baj, különbözőek vagyunk.

A tegnapi Kisfalusi Hírmondóból kimaradt az időjárás-jelentés.

A tartalomból:

Hírek, események
Mezőgazdasági rovat
Kutyapletykák

Az Indavideón találtam ezt a nagggyon cuki videót:

„Mi ez?” című játékomra összesen két megfejtés érkezett.

1. „Kevésbé vékony jégréteg, légbuborékokkal.”
2. „A helyes megfejtés talán befagyott pocsolya! Jég!!”

A hivatalos megfejtés:
A kép Szlovákfaluban, a befagyott horgásztó kb. 30 cm vastag jegén készült. A tó fenekén lévő szerves hulladék (nád, haltetem) folyamatos bomlásban van, ami gázfejlődéssel jár. Amikor a jég már összefüggő, a gáz nem tud kijutni a szabadba és megreked a jég alatt. Ettől keletkeznek a képen látható cseppkő-szerű oszlopok. (A jégen látható görbe vonalak megtévesztőek: egy korcsolya nyomai.)
Ezek alapján:

Az első díjat, egy baráti vállonveregetést egy később egyeztetett időpontban Kisfaluban, libafosztással egybekötve, era65 nyerte.

A második díjat, szintén egy vállonveregetést 2008. augusztus 19-én, Esztergomban, Puccos nyerte.

Az értékelő bizottság úgy döntött, harmadik díjat nem ad ki.
A bizottság ezúton gratulál minden nyertesnek!

Tegnapi számunkból sajnálatos módon (a kisfalusi levegőn eltöltött nap utáni korai lapzárta miatt) kimaradtak a Bulvár hírek. A hiányért elnézést kérünk és ma délután pótoljuk.

Felhívom a figyelmet, hogy a múlt héten meghirdetett „Mi ez?” játék beküldési határideje holnap lesz. Eddig csak egy megfejtés érkezett. A fődíj reményében kérem az érdeklődőket, küldjék be megfejtéseiket.

A tartalomból:

Hírek, események
Mezőgazdasági rovat
Recept

Ez is egy nagyon régi történet, sokszor elhangzott már, tán még foga is van, de egyszer ezt is le kell írni.
Miután megvettük a házat és elkezdtünk járogatni Kisfaluba, nagyon kíváncsiak voltunk, hogy ugyan kik is lehetnek a szomszédaink. Érdekes, valahogy úgy emlékszem, hogy a jobb oldali szomszédaink nem izgattak annyira, de nem tudom már, hogy miért. Talán azért, mert elmesélték a falubeliek a történetüket és így mindent tudtunk róluk? De a bal oldali szomszéd annál inkább kíváncsivá tett minket: kik lehetnek? Valahogy úgy alakult, hogy nagyon sokáig nem találkoztunk velük, mindig elkerültük egymást.

A fogas történetet ott hagytam abba, hogy megvettük a házat. Azt nem említettem, hogy  úgy vettük meg, úgy szerettünk bele, hogy bent a házban nem is voltunk, mert nem tudtuk, hogy hol van a kulcs (illetve azt sem tudtuk, hogy egyáltalán valakinél van kulcs).
Így amikor az első hétvégén ismét beverekedtük magunkat a csalán- és akácerdőn keresztül a bejárati ajtóig, akkor szembesültünk a tényekkel.