„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – Tamási Áron
Sörösóra
Időjárás most
Beszólások
Saille:
Várom az új fészkedet! :) (2009.01.19. 08:33)Blog kérdés III.
Saille:
Milyen jó dolgod van a ti kis tavatoknál... Sebaj, nemsokára oda is mész. :) (2009.01.13. 20:00)Egy kis adalék …
Saille:
Na ezen meg könnyesre hatódtam... Lélekmelengető, ismét. (2009.01.08. 23:03)Boldog Új Évet! – naptárral
minyike:
@Saille: Én is állandóan álmos vagyok... ez már a tavaszi fáradtság?... de hol van még a tavasz??? (2009.01.08. 21:23)Kívánalmas téli szünetünk
Saille:
Ez megint egy szívet melengető kezdeményezés Örülök, hogy részetek volt benne, szinte látom magam ... (2009.01.08. 08:24)Punnyadós óév vége – majd szép évkezdet
Két, amúgy vidéki gyökerekkel rendelkező pesti ember egy kis faluban találja meg az otthonát. Ez a blog a falusi életérzésről szól, ezért Kisfalu valódi nevét itt nem írjuk le soha.
No, ez nem az a fajta róka fogta csuka, ami a mesében van, hanem egy recept. A fagyasztott csukát a múlt héten kaptuk Szlovákfaluból, a Folyóból fogták ki (de nem róka volt, aki kifogta). Nem volt benne semmi olyanféle csavar, mint a mesében, hacsak az nem, hogy ez az ilyenolyan jószág még halálában is tudott harapni (bár nem a farkamba): ahogy vettem ki a csúszós bőrűt a zacskóból, belecsúszott az ujjam a szájába és beleakadt 5 tűhegyes fogába. A vérem is kiserkent.
Biztos van, akit untat, hogy hétről hétre leírom, mi a helyzet a növényeinkkel. Kérem, ők ne olvassák el ezeket a bejegyzéseket. De ezeket magamnak is írom: hogy jövőre, pár év múlva tudjam, melyik héten mire lehet számítani.
Az időjárás most igen kedvező: rendesen meleg van, de a múlt szerdai országos alapos esőből jutott Kisfalunak is. És remélem, a tegnap estiből is. Szóval nőnek, érnek a zöldségek, gyümölcsök.
Nem akar jól indulni az idei állattartásunk. Két nyuszinál, mint írtam, a múlt héten volt esedékes az ellés. A barna el is kezdte menetrend szerint pénteken. Megszületett egy, aztán még egy és szegény anyuka csak szuszogott-szuszogott hangosan. Egy darabig. Aztán már nem szuszogott többet szegényke. Valószínűleg beszorult nála egy kisnyúl és kinyúlt a nyúl (bocsánat a morbid szóviccért). Addigra az is kiderült, hogy az egyik kisnyuszi sem él. Állatorvosi tanácsra (ami szerint jobb, ha mi sem kínlódunk és az a maradék kisnyuszi sem hosszas kínlódás után pusztul el), a még élő kisnyuszi sem lett hosszú életű, de az ő halála már mesterséges volt.
Hát valljuk be, elég uncsi volt már az a régi ruha. És szürke is. Sokáig dolgoztam rajta, hogy le tudjam cserélni. És közben kerestem a megfelelő helyeket, hogy megfelelő képeket tudjak készíteni, amivel csinosabbá tudnám tenni ezt a ruhát. Ez lett belőle... Ha tetszik, ha nem, most szerintem megint legalább őszig ez marad. Akkor lehet, hogy átöltöztetem őszi ruhába. Most már majd gyorsabban megy, mert nagyon sokat tanultam a szabászat alatt...
Mentségünkre legyen mondva: ezt a gasztropuccsot nem Esztinéni gyönyörű sárga, friss tojásai ellen műveltük. Szlovákvárosban, a piacon vettünk egy idős (szimpatikusnak tűnő, de így utólag teljesen biztos vagyok benne, hogy fogatlan) házaspártól méregdrága, apró, és, mint később kiderült, közel sem friss tojást. Ebből készült a vasárnap reggeli rántotta.
Az előzőleg megkezdett Állataink sorozattal még el sem jutottam a tavalyi évig (és szerintem már majd csak ősszel-télen fogok eljutni) és meg kell nyitnom a Mezőgazdasági rovat mellett az idei Állataink rovatot is. Ugyanis vasárnap Szlovákfaluban átvettük az előzőleg megrendelt 4 vemhes nyuszinkat: három fekete-fehéret és egy barnát. Kettő közülük elvileg már a héten ellik, nekik szép kerek pocikájuk is van. Kettőnél pedig 2-3 hét múlva várható a gyermekáldás, de azért náluk is látszik már a gömbölyödés. Kis gondot okoznak is: a hamarosan ellő kettőt már nem volt tanácsos ilyen közel az elléshez bolygatni, viszont a másik kettő is az ellés környékén lesz bolygatva. Ugyanis most még Pestre hoztuk őket, de két hét múlva költözünk nyárra Kisfaluba (hurráá!!!) és akkor oda kell szállítani az összes addigra megszaporodott állatkánkat. Na majd csak megoldjuk valahogy. Most a lényeg: az idei állattartás is elindult.
Mivel éjszaka mostanában már nyitott ablaknál alszunk, vasárnapra virradó éjszaka 2-3 körül mindannyian egy röpke felébredéskor megállapítottuk, hogy esik az eső. Reggel, amikor fölkeltünk, még mindig esett és volt kemény 13,5 fok. Bent reggeliztünk és még mindig esett. Esett kb. délig és a hőmérséklet is csak kb. 14-15 fokig tudta magát feltornázni. Aztán egyszer csak kisütött a Nap és meleg lett! No csak olyanfajta meleg, ami ott, ahol a Nap süt, éget rendesen, de ha az árnyékba behúzódunk, vagy ha a Nap elbújik, hűvös van. A hőmérő is csak max. 18 fokot mutatott. Kellett ez az eső nagyon a földben növő mindenféle növényeknek! Mars edénye előző este kintmaradt, abban mintegy 20-30 mm-nyi esővíz gyűlt össze. Így locsolnom ezen a hétvégén nem kellett.
Az időjósok alaposan ránkijesztettek ezen az hétvégén: lehűlést, esőt, de vasárnaptól kezdődő felmelegedést jósoltak. Szerencsére ez csak kisebb részben teljesült. Szombaton reggel napsütésre ébredtünk és ugyan a levegő kissé hűvös volt, de a napsütés többé-kevésbé egész nap kitartott és ahol sütött, ott finom meleg volt.
Egy gazos kertben a nedvesség sokkal tovább marad a talajban, mert a talaj felszíne nem látszik ki. Ez akár jó is lehet, de ha sok eső esik, akkor a haszonnövények megrothadnak, mint ahogy történt ez pár évvel ezelőtt a borsóval, amikor a nagy területen elvetett borsóból végül talán még annyit sem sikerült leszüretelnem, amennyit belevetettem a földbe. Sajnos, a borsó idén sem nagyon látszott ki a gazból, az egy szem krumplit pedig már meg sem tudtam találni, így ezt tekintettem a hétvége egyik legfontosabb feladatának. A másik az ugyanilyen gondokkal küzdő paprika megmentése volt.
Hogy miért ismét, arról majd szóljon egy másik bejegyzés. Még múlt héten szóltak nekünk Szlovákfaluban, hogy sütnénk-e ezen a héten ismét (bár idén először) palacsintát? Ugyanis szombaton Szlovákvárosi Tűzoltók–Szlovákfalusi Öregfiúk meccs volt, ami után a kocsma udvarán nagy főzőcskézést, bulit terveztek. Szívesen vállaltuk.
Pénteken, ahogy megérkeztünk, csöngött a telefon: T.Ági hívott minket, menjünk át hozzájuk. El is indultunk, de ez, mint általában nem ment egyszerűen: útközben két megálló is volt, Ilonkanéni cicái és Esztinéni kutyái, libái. Ágiéknál kiderült, hogy nagy esemény van az Egyesület életében: a Kisfalut támogató multicég fölajánlott Kisfalunak egy fa játszóteret! Ehhez kellene megtalálni az alkalmas területet. Fölmerült egy hely: az Önkormányzat mögötti telek, amit a tulajdonosa szívesen eladna és az Önkormányzatnak (így az Egyesületnek is) elővásárlási joga van rá. Ezt a területet kellene szombaton reggel 10-kor az Egyesület jelen lévő tagjaival együtt megnézni.
Ezt a hétvégét sikerült megtoldanunk egy fél nappal: Ákosnak ma (hétfőn) nem volt iskola, Miki viszont egyéb programok miatt (amiket végül elmosott az eső) nem jött velünk, így maradhattunk hétfőig. Mars még a tüzelése utolsó napjait tölti, így őt is Mikire hagytuk. Vasárnap így végre nem volt vitatéma, hogy ki vezet.
„Ha ezen a napon esik, negyven napig egyfolytában esik. De ha Medárdus napja tiszta, nem jő a rossz idő vissza.”
Kisvax írta, hogy kitalálta Szlovákfalu angol nevét és ez Chinatown. De azt is írta, hogy figyeljünk a kiejtésre. Én ezt nem értettem és várnom is kellett a találkozásig, hogy megértsem, pedig pofonegyszerű, ha az ember valóban odafigyel a kiejtésre. Ugye nem kell ideírnom Chinatown kiejtését? (Elég hülyén nézne ki.) Csak egy lényeges részletét írom ide: csáj.
Avagy „Mezőgazdasági rovat, 22. hét (2008)” – ez lenne, ha lett volna ezen a héten Kisfalusi Hírmondó, de nem lett, mert egyéb címeket adtam a beszámolóimnak.
Beszólások