minyike 2008.12.20. 14:05

Blog kérdés II.

Azért kezdtem el pont itt a blog.hu-n blogot írni, mert az indexen (ami a blog.hu gazdája) fórumoztam aktívan és megláttam, hogy van itt egy ilyen lehetőség. Nem is néztem akkoriban körül, hogy hol lehet még, egyáltalán lehet-e még máshol blogot írni. Később nézegettem a lehetőségeket és el is gondolkodtam egy másik rendszeren, olyannyira, hogy ott is elindítottam a blogomat: http://enkisfalum.blogspot.com/. Egy darabig ott is írogattam a bejegyzéseket párhuzamosan, de végül leálltam vele. Ott van egy bejegyzés legfelül, hogy jöjjön át ide, ha netalán valaki odatévedne.

… de hatalmas lépés nekünk.

Már napok óta érlelődött ez a meglepetés, de nem akartam beszélni róla előre. Hétfőn jártak nálunk szakemberek, hogy bekössék a fűtésrendszerbe Kisfaluban az olajkazánunkat, amitől beindulhat végre a padlófűtés, termosztát által vezérelve. Bár a ház fűtésrendszere úgy van megtervezve, hogy padlófűtés és radiátorfűtés együtt adná a meleget, és radiátoraink korlátozott anyagi lehetőségeink miatt még nincsenek. Tehát maga a padlófűtés egyedül valószínűleg nem fog szaunát varázsolni a házból, de végre elrugaszkodhatunk a nappaliban maximális elérhető 11 foktól (és még nem is volt nagy hideg!). Ráadásul ezt automata, programozható termosztát által vezérelve, tehát be tudjuk állítani, hogy mire megérkezünk hétvégén, már meleg ház fogadjon minket.

Szerencsére az időjósok megint tévedtek erre a hétvégére: sok-sok esőt jósoltak és ugyan nem volt teljesen zavartalan a napsütés, mégis inkább ez volt az uralkodó – éjszakánként pedig a telihold. Hogy bizonytalan legyen a gyógyulásom, szombat délután sem bírtam magammal: Lajos javaslatára, hogy tekerjünk át Szlovákfaluba, nem mondtam nemet. Mars is akkor futott utoljára, amikor 3 hete a szakadó hóban tekertünk haza, így ő is örömmel fogadta ezt a tervet. Előástam a szekrényből a sapka és a kesztyű mellett a sálat is és jól betekertem a torkom, így indultunk el. A lihegve bekapkodott hideg levegő valószínűleg nem tisztán hangszálgyulladás terápiájára lett kitalálva. Sőt, így utólag úgy érzem, a szemet érő hideg levegő sem a legjobb gyógymód a kötőhártya-gyulladásra. De napsütésben egy jó kis téli bringázást kihagyni csak nem lehet.

Mivel a fiaink most sem tartottak velünk, pénteken a legfontosabb teendők elvégzése után, elég korán el tudtunk indulni hármasban (Marssal, Jocócica maradt a fiúkra) Kisfaluba. Világosban értünk oda, ami így télvíz idején nagyon ritka, hacsak nem szombaton reggel megyünk. Már előre elhatároztuk, hogy ezen a hétvégén megünnepeljük a házassági évfordulót kedvenc szlovákvárosi vendéglőnkben. Hosszú idő után először kettesben, gyermekeink nélkül. Aztán ez a „kettesben” nem teljesen így sikerült.

Most volt az első olyan hétvége, amikor Jocót is vittük magunkkal Kisfaluba. Maga az utazás nem nagyon tetszett neki, egy jó darabig nyávogott a dobozában, de végül elcsendesedett. A hétvége alatt többször is volt bezárva a dobozva, azt mindig nagyon nehezen tűrte.

Jocónak nagyon vegyesen sikerült ez a hétvége. A nagy része vidáman: nagyon élvezte a hatalmas teret a házban, ahol rengeteget lehet szaladgálni, bútorokra fölugrálni. És mivel még mindig folyik a fürdőszoba és a fűtés összeszerelése, ezért hevernek szerszámok is szerteszana, azokat is mind-mind meg lehetett támadni. Egy dologra nagyon kellett figyelni: mivel a konyharészből nem tudtuk kizárni, étkezéseken kívül a székeket messze kellett tenni az asztaltól. Szerencsére még elég kicsi ahhoz, hogy fölugorjon az asztalra a földről.

Miután szombatra virradó éjszaka a Mikulás természetesen betért minden kisfalusi házba, ugyancsak szombaton délután testet is öltött. De nem csak ő: végigvonult a faluban három angyal, egy krampusz és egy rénszarvas társaságában. Betért elsősorban azokba a házakba, ahol gyerekek vannak, másodsorban oda, ahol idős emberek laknak. Már ahova be tudott térni: sok helyen zárt kaput vagy nagyon mérges kutyát talált és hiába énekelt a kapu előtt a népes társaság a krampusz gitár- és az angyalok csengettyűkíséretével, nem jött ki senki. Azért így is nagyon sok helyen sikerrel járt. És ahol sikerrel járt, ott örömet adott és kapott.

Szombaton Mikulás napja volt, ami végre a pénteki hatalmas eső (ami rendesen megduzzasztotta a környékbeli patakokat és a Folyót is) után gyönyörű napsütéssel köszöntött ránk. Nálunk is járt a jó öreg nagyszakállú. Hozott sok-sok finomságot: mogyorót, pisztáciát és mindenféle csokikákat, amik hogy-hogy nem, mind a bécsi csokigyárból származtak.

minyike 2008.12.08. 09:25

Jelmezeim

Volt rajtam már sokféle jelmez életem során. Az elején persze az iskolai jelmezbálokon öltöztem be mindenfélébe, nem nagyon emlékszem már rájuk, csak egyre: volt egy bohócjelmezem, amit Anyukám varrt és később végigvonult a családon, Anyukám talán összes unokája viselte már ezt a jelmezt, már az ő iskolájukban.

Jelentem, Jocó pompásan érzi magát. És még mindig javarészt szobacica. És piszkosul el van kényeztetve. A legtöbb időt valakinek az ölében tölti és ezt természetesnek veszi. Messze nem olyan vad természetű, mint Paca cicánk, aki sosem tűrte, hogy ölben legyen. Jocó nagyon szeret ölben lenni, a szoba másik sarkából nekifutásból, meglepetésszerűen ugrik az ölembe. Mivel napközben általában velem van, az, hogy megpróbálok dolgozni, így néz ki:

minyike 2008.12.04. 22:08

Mars, szimat!

Még a blogírás elején írtam arról, hogy Mars mennyire szeret Kisfaluba menni – nem csak hogy szeret, el sem bírja viselni, ha Pesten hagyjuk. Azt nem tudom, hogy az okok között szerepel-e az útközben érzett illatözön, de ezt is minden alkalommal az utolsó illatcseppig kiélvezi.

Azt, hogy már közelítünk Kisfalu felé, a Mars felől jövő hangokon is lehet érzékelni. Mars, aki addig alszik, mint a bunda, ilyenkor mindig talál vagy egy szellőzőt, vagy egy letekert ablaksarkot, vagy egy bármilyen rést, ahol bejön kintről a levegő és csak ennyit lehet hallani: szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-szip-FU! A rengeteg szip a kintről jövő fenséges illatok beszippantása, egészen addig, amíg tüdeje el nem éri a végső kapacitását, akkor pedig igyekszik a lehető legrövidebb idő alatt, szinte robbanásszerűen kifújni (FU!), hogy minél hamarabb újra tudja kezdeni a szippantást. Ugyanis ilyenkor már beérünk az erdők közé és Mars valószínűleg érzi a vadállatok illatát, legalábbis mi úgy gondoljuk, hogy ez hozza őt ekkora izgalomba. És ilyenkor az a legnagyobb baja, hogy időnként azt a levegőt ki is kell fújni, nem lehet folyamatosan befele szívni.
 

minyike 2008.12.03. 21:05

Sparhelt

A sparhelt német eredetű szó, a jelentése: takaréktűzhely, vagyis az a tüzelő-berendezés, mellyel a konyhában az ételek sütésére és főzésére való meleget fejlesztik. Bár nálunk takaréktűzhely alatt inkább téglából, cserépből rakott tűzhelyet értenek (ilyet akar majd Lajos rakni a konyhában), a sparhelt pedig kívül lemez, belül vasszerkezete van, kibélelve alaposan samottal. Mindenesetre az a legfontosabb tulajdonsága, hogy amellett, hogy fűt, a tetején levő vaslemezen megfő az étel.

Magyarországon a Salgó kiváló minőségű sparheltokat gyárt, sajnos a mi sparheltünk, amit a házzal együtt örököltünk, orosz gyártmány, ez kevésbé jó. Fűteni tud, főzni is remekül lehet rajta, de a sütője nemigen használható, legfeljebb sült almát lehet benne készíteni, ha van elég türelmünk.

minyike 2008.12.02. 18:52

Nyugis vasárnap

Ez a vasárnap valóban nyugis volt: alig dugtuk ki az orrunk a házból, bent tettünk-vettünk. Reggel jó sokáig aludtunk, olyan jól, ahogy csak ott lehet aludni. Arra ébredtünk, hogy szó szerint a hasunkra sütött a Nap. De ez kb. csak addig tartott, amíg fölkeltünk. Később beborult, de legalább nem esett, egész addig, amíg el nem indultunk vissza Pestre. Az úton már végig esett.

minyike 2008.12.01. 19:00

Adventi szombat

Ezen a hétvégén a Kisfaluba indulásunk a családunk szokásos bonyolult logisztikáját követte. Egy biztos pont volt benne: Miki ismét nem jön, mert szombaton Bécsbe ment csokigyár-látogatásra, juj de jó neki. Tehát úgy volt, hogy megyünk öten: három ember családtag, Mars és Jocó.

De hogy Miki tuti kipihenten menjen Bécsbe, előző este Apájával elmentek egy megakoncertre, ami belenyúlt az éjszakába: hajnali 4 óra után értek haza. Aludtak mindketten egy órát, azután Apa elröpítette Mikit a találkozóhelyre, visszajött és beájult az ágyba.

minyike 2008.11.27. 22:43

Jocó

Bevezetésként el kell mondanom, hogy van nekünk egy 14 éves macskánk, Paca. Ő egy elég vadóc macska, sosem tűrte azt, hogy ölben legyen, a simogatást is csak módjával. Viszont nagyon szoros kapcsolatban volt Borssal – egész Bors haláláig. Amikor Mars megérkezett hozzánk, a maga négy hónapos szeleburdi módján játszani akart Pacával, válaszul kapott egy rendes, fújós macskapofont. Hogy ezért-e, vagy sem, Mars azóta abszolút ellensége a macskáknak. Éppen ezért meg is fogadtuk, hogy legközelebb csak akkor lesz kismacskánk, amikor újra kölyökkutyánk lesz (persze ezt az időt egyáltalán nem siettetjük!!), akkor hátha a két kölyök összeszokik. Paca jobb híján átköltözött a szomszédba, ahol igazán jó helyre, kényeztető új gazdákra talált. Azért amikor találkozunk és meghallja a hangom, odamászik hozzám egy simogatás erejére – azért csak mászik, mert szerintem már tiszta reuma az egész macska, a mozgása igen nehézkes.

minyike 2008.11.26. 23:26

Kecskebót végrehajtva

Szombaton beugrottunk Szlovákfaluban kecskéinkhez, hogy újdonsült gazdájukkal megbeszéljük a kecskebót végső végrehajtását. Az első meglepetés akkor ért minket, amikor kölcsönösen nem ismertük meg egymást Mekivel és Mukival. Ez részükről érthető, hiszen ezen az új helyen már hosszabb időt eltöltöttek, mint nálunk. Mi pedig azért csodálkoztunk rájuk, mert hatalmas bundát növesztettek a nyár vége óta. Nagyon úgy tűnik, hogy jó helyen vannak: egy elég tágas udvarban egész nap szabadon. Éjszaka pedig ugyancsak kint, de egy kisebb, bekerített, fedett részen.